A Verestemplom

Debrecen egyik legkülönlegesebb temploma a Kossuth Utcai Református Egyházközségé.

A Petz Sámuel által tervezett, gyönyörű épület 2022-ben immár 135 éves volt!

A templom 58,6 méter magasan tör az égbe a Méliusz téren. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

A Kossuth utcai (Méliusz téri) gyülekezeti hely Szombathyné Vörösmarthy Zsuzsanna 20 ezer forintos adománya révén valósulhatott meg. Az alapkövet 1886. június 26-án tették le, és 1887. júliusában már teljesen el is készült a gót stílusú templom.

Az építtetők emléktáblája a parkban, valamint a Verestemplom 2021 nyár esti látképe. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

Az avató istentisztelet 1888. június 10-én tartották meg, s az akkori Kossuth Utcai Egyházrész első lelkipásztora Dicsőfi József lett.

A régi fotómásolatokat V. Pákozdi Károly Zoltán, Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc osztották meg az olvasóinkkal. Köszönjük!

A belső festésekkel 1936-ban bízta meg a presbitérium Harangi Jenő főiskolai tanárt. A művész ezt olyan szépen oldotta meg, hogy a díszítés ma is páratlan a maga nemében.

Az 1905-ös és 1907-es fotókat a malomparki postán bemutatott bélyeg- és képeslap-kiállításon repróztuk

Sajnos 1944. szeptember 17-én, a Nap utcán leesett légi bombák légnyomása következtében a templom déli oldalán lévő nagyméretű karzati ablak színes üvegezése megsemmisült.

A 4-es villamos a Kossuth utcán. A jobb oldali épületben lakott Irinyi János

A régi fotókon az is látszik, hogy a templomot sok fa övezte, és kerítése is volt. Sőt 1962-ig itt haladt el a négyes villamos a Nap utcán át a Vágóhíd utcára (ami eredeileg a Diószegi út nevet viselte).

A Verestemplom déli homlokzata a toronnyal, 2023. január 31. estéjén. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

Aki pedig egészen közelről is végigpásztázza az imahely falait, más különlegességet is észrevehet.

A főkapu balján ugyanis az ablakok alatt olyan téglák sorakoznak, amikre üzeneteket írtak és figurákat rajzoltak. Nem is akármikor: pontosan a Verestemplom átadásának évében is, azaz már 1887-ben.

A Kossuth utca látképe napjainkban, háttérben a Verestemplommal. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

Érdemes persze oldalról és távolabbról is megcsodálni a Verestemplomot. Hiszen a csaknem 59 méter magas épület a Kossuth utcának és az egész városrésznek is méltán nevezetes ékessége!

A Verestemplom déli főablaka 2023. január 31. estéjén. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

A debreceni Veresteplom budapesti ikertestvére ebben a cikkünkben csodálható meg fotókkal.

A Kossuth utca látképe 1912 előtt

DBKL

A Verestemplom és az egészen fantasztikus Kossuth utca látképe. Forrás: Debrecen 2023 Programiroda

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Verestemplom egyik csodás ablaka. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

'57 nyarán

Debrecen is még épp csak túl volt az ötvenhatot követő, tragikus időszakon, amikor az alábbi felvételek készültek. Az élet nehéz volt, de élni akkor is kellett valahogy – lehetőleg minél gondtalanabbul. S e réges-régi képek szerint ez szinte sikerült is...
Aki a Simonyi úton ment ki a Nagyerdőbe, 1957-ben is érinthette útközben a Bem teret. Az alábbi fotón látható kerekeskút ma már csak emlék

(pedig milyen hasznos volna a kánikulában), viszont a háttérben látható medence szerencsére még létezik. Korábban tűzoltóvizet tároltak benne, napjainkban pedig virágágyásnak használják. A Kenézy-kórház régi szárnyánál még szintén megvan az ilyen medence.

A Bem téri kúttal ellentétben, ma is megtalálható ez a régi, öntöttvas, kétágú spriccelő ivókút a Nagyerdei körúton. Sajnos gyorsan hozzá is kell tennünk, hogy csak a váza van meg, hiszen hosszú évek óta nem működik. Párját, amelyik a Békás-tónál volt, kiszedték a park átépítésekor. Pedig finom vizük volt, és a gyerekek is imádtak spriccelőset játszani velük.

A víztorony szomszédságában a régi stadion, valamint a csónakázó-tó (1960-tól a vidámpark is) fogadta a sportbarátokat és a természetbe vágyó kirándulókat. 1957-ben még mindkét létesítményünk fiatalnak számított, hiszen épp csak betöltötték a huszadik életévüket. Igaz, a stadiont pár évvel korábban már fel kellett újítani, mivel súlyos károkat szenvedett a II. világháborúban, miután ott is légvédelmi ágyúk működtek. A fotó készítésekor az Újvigadó (1970) talán még kósza gondolat se volt, ám a táj nélküle is békés és kies volt.

A strand pedig! Annyira szép és vadregényes élményelemek pompáztak benne, hogy keresni kell a szavakat, amelyek méltóképpen kifejeznék ezt a Kánaánt! Ez a sövénykapu egyébként a négyméteres medence és a kacsás Zsolnay-kút között volt, mellettük pedig a későbbi, felejthetetlen tejivó és a klinkertéglás átjáró-boltív. A felsoroltak közül ma már csak a kacsás csobogó létezik az új strandon – na de örüljünk, hogy legalább ez megmaradt.

S végül a szintén szép emlékű csúszda a hullámmedencénél. A csúszdát később lebontották, mivel állítólag sok baleset történt rajta (azok miatt, akik pl. állva vagy hátrafelé akartak lesiklani). A hullámkeltő gépház tetején napozó működött. Figyelemreméltó a felirata is, amely szerint oldalról beugrálni szigorúan tilos. És ezt a legtöbben még be is tartották – miként azt is, hogy a gyermekmedencébe a felnőttek a lábukat se lógathatják bele...

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Az 1944-es bombázások

Amerikai bombázók Debrecen felett. Fotó: Fortepan / National Archives

Debrecen ellen a II. világháborúban az első bombatámadást 1944. június 2-án, pénteken 9 órától hajtotta végre a szövetségesek légi ereje.

A Szent Anna és a Batthyány utca sarkának épületei az 1944-es bombázások után. Fotó: Idegenforgalmi és Propaganda Kiadóvállalat, MSZMP

A cívisvárost meglepetésszerűen érte a bombázás, és az erős déli szél is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bombák a Nagyállomáson kívül lakóövezetekre is estek.

Debrecen bombázása az amerikai légierő gépéből megörökítve. Fotó: Fortepan / National Archives

Az 1945-ös Debreczeni Képes Kalendáriom szerint főként a város déli felét támadták Nagyállomás-központtal. A legtöbbet az Erzsébet, a Tóth Árpád, a Hunyadi és a főutca déli része szenvedte.

Akkor pusztult el a fenti felvételen látható Ispotály-templom is. 

A Szent Anna és a Batthyány utca sarka az 1944-es bombázások után. Fotó: Idegenforgalmi és Propaganda Kiadóvállalat, MSZMP

Ugyanakkor semmisült meg a Nagyállomás környékének sok épülete is, ahol aztán a Deák és a Hunyadi utcák helyén később létrehozták a ma ismert Petőfi teret.

A Nagyállomás egyik megsérült része az 1944-es bombázások után. Fotó: Idegenforgalmi és Propaganda Kiadóvállalat, MSZMP

Csaknem 280 ház romba dőlt vagy súlyosan sérült, 380 lett életveszélyes, és 800 könnyebben sérült; 1362 család, 4518 személy vált hajléktalanná.

Amerikai bombázók Debrecen felett (nyitóképünk teljes méretben). Fotó: Fortepan / National Archives

Az első támadásban – Bihari László helytörténész kutatásai szerint – 130 repülő 1030 bombát dobott le.

Az epreskerti repülőtér 1940-ben. Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

Az áldozatok számáról megoszlanak a vélemények, de az összes bombázás halottait több ezresre becsülik a kutatások. A további légicsapásokról, valamint a pusztításukról idelátogatva olvasható a korábban írt, szomorú krónikám.

Katonák és civilek a 3/5. „Uz Bence” bombázószázad Caproni Ca-135 bis/U típusú bombázójánál. Fotó: Fortepan / Saly Noémi, 1940

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Simonffy-sarki ikerpalota háborús kárai. Fotó: Aszmann Ferenc

1996 tovatűnt bája

Debrecen az ezredforduló előtt még teljesen más arcát mutatta, mint ma. Gépjárművel is végig lehetett közlekedni a Piac utcán, és megvolt például a Kassai úti kis fürdő és a presszó, valamint a Kölcsey-művközpont és a teljes nagyerdei strand. A Debrecen, Hortobágy című turisztikai kiadványban megjelent fotókon (Lukács Tihamér képei, Corvina Kiadó) fent a régi Kossuth téri nagy kanyar mellett az akkori Egyetem térre csodálkozhatunk rá.

Az album bemutatta a Csokonai Színházat, valamint közreadták a városházával szemközti vendéglő homlokzati kompozícióját, ami aztán az átépítéskor ,,eltűnt". Még működött az egykori takarékpénztári palotában a helyőrségi klub, és nem építették át az Emlékkertet se a Református Kollégiumnál. A brosúrát lapozgatva ugyanakkor a Széchenyi utcába is ellátogathatunk, ahol 1996-ban még az égig értek a fák...

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)

DBKL

A franciakert felfedezése

A palota és a park a medenceszobrok kihelyezése előtt

Debrecen egyetlen igazi, nagy franciakertje a nagyerdei Egyetem téren tündököl. A Korb Flóris terveinek eredményeként 1932. május 15-én felavatott tudományok palotáját övező díszpark lényegében 1965-ben nyerte el a mai formáját, amikor felállították a medenceszobrait.

Az Egyetem téri főépület előcsarnoka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Debreczeni Képes Kalendáriom szerint a palota előtt fekszik a 231 méter hosszú és 141 méter széles Tisza István tér, melyet Kertész K. Róbert kultuszminiszteri államtitkár tervezett. A tér azóta is majdnem ilyen, ám változások természetesen voltak, hiszen például átépítették a szökőkút fúvókarendszerét, megszüntették az esti többszínű díszkivilágítást, és kicserélték a medence melletti növénysort is.

Ebben az albumban – képeslapok és saját fotók segítségével – arra mutatunk példákat, hogy az utóbbi évtizedekben milyen arcait láthattuk a térnek és a kertnek. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Szobrok és kémiai tömb nélkül, fekete-fehérben. Fotó: Horváth Zoltán / Képzőművészeti Alap

Szobrok és kémiai tömb nélkül, színesben. Fotó: MTI, Fényes / Képzőművészeti Alap

Nagyon értékes dokumentum: se konzervatórium, se szobrok. De a franciakert így is gyönyörű volt!
Fotó: Bakonyi Béla / Képzőművészeti Alap

A csodás múlt: éjszakai díszkivilágításban. Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Kiváló perspektíva Szenci Molnár Albert szobrával. Fotó: MTI, Jármai / Képzőművészeti Alap

Ugrás a mába: virágszőnyeg a téren. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vízpermetek sűrűjében. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1984, Egyetem téri panoráma. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap

Címer nélkül, 2002 márciusában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vissza a földre és a tarkabarka közelmúltba. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap

A tér már szobrokkal, de még kémiai tömb nélkül. Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Itt már a kémiai tömb is megvan. Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Ez a hely mindig jókedvre derít! Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!

Kapcsolódó múltidéző összeállításaink:

• Ilyen lett volna az egyetemünk az eredeti terv szerint
• Örök szépségünk, az Egyetem tér
• Az Egyetemi templom fordulatos története
• A DOTE Elméleti Tömb
• A zeneművészeti kar
• Az Egyetem téri színes fényű szökőkút
• A Klinika Mozi
• Az orvospalota
• Az Egyetem sugárút
• Borsos József

Az Egyetem tér napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Piac utcai évszázadok

Debrecen főutcája a Nagyállomást, valamint a Nagytemplomot köti össze, és majdnem nyílegyenes. 1915 és '45 között Ferenc József volt a neve, aztán Vörös Hadsereg, manapság pedig ismét Piac.

A XX. század eleje még egy valóban alkotó időszak volt, s a megmaradt felvételek alapján nem nehéz elképzelnünk, hogy mit takart anno a városépítés. Ennek gyönyörű bizonysága a fenti képeslap is.

Lenyűgöző arányban borítja-díszíti növényzet a palotás főutcát – amin pedig nem sokkal azelőtt még épp csak deszkapalló szolgálta a közlekedést. (Reprint: Uropath.) A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A '60-as évek oázisa az Aranybika előtt. Fotó: Hotváth Zoltán, Képzőműv. Alap Kiadóváll.

Ez a ma már a fantasztikum kategóriájába tartozó virágszőnyeg a következő fotó tanúsága szerint a vörös csillagos időkben is még ékesítette a városháza előtti korzót. A kép egyébként az 1963-as tűzesetet megelőzően készült, hiszen a Kossuth-sarki takarékpalota tetején még ott pompázik a kupolás torony. (Fotó: Horváth Zoltán / Képzőművészeti Alap.)

Amikor 1911-ben beindult a villamosközlekedés Debrecenben, akkor a Tisza-palota jobbján még egy ma már ismeretlen épület állt, aminek a homlokzatán az Alföldi Takarékpénztár felirat büszkélkedett. A ház azonban mégis rövid életűnek bizonyult, mivel az anyaga (a bauxitbeton) miatt veszélyessé vált, és le kellett bontani. (Reprint: Csokonai Kiadó.)

A helyén új székházat építtetett a pénzintézet. Az 1940-ben átadott létesítmény elüt a környező házaktól, az viszont tény, hogy nemcsak pazar luxuslakások vannak benne, hanem a banki (ma kereskedelmi) része is igencsak magas színvonalú. (Fotó: Ripely Imre / Képzőművészeti Alap.)

Az „Alföldi” alatt később szovjet és felszabadulási emlékművek álltak a Vörös Hadsereg útján. A meghagyott szoborcsoport talapzatán ma – helytelenül – az alkotó neve szerepel hatalmas betűkkel, s ebből a turisták azt gondolhatják, hogy az a címe. Korábban magasabb volt az emelvény, a főutca szélén állt, és mindig sok virág tarkállott körülötte. Tulajdonképpen meglepő, hogy ezt meghagyták a rendszerváltó szobordöntögetők. (Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap.)

A „felszabadító szovjet csapatokat köszöntő” szoborcsalád a szemközti Aranybika Szálló felé integetett. A patinás hotelről a szocializmusban is sok szép fotó készült, de itt most az ufólámpás korszakból mutatok egy képeslapot. Virág akkor is sok volt a téren. (Fotó: Fényes Tamás / Képzőművészeti Alap.)

És persze fentről is klassz képeket csináltak a régi profik. Az alábbi fotó a Petőfi téri „Toronyház” tetejéről mutatja a Vörös Hadsereg útját, s a képen kiválóan látszik, hogy miért csak majdnem nyílegyenes a főutcánk. A lapon szereplő lámpaoszlopok meg olyanok, mintha össze lennének toldozva. (Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap.)

Az utolsó fotó már a Piac utca mai arcát illusztrálja. A képen a Nagytemplom előtti megállót láthatjuk egy új CAF villamossal és a sétálóövezet díszburkolatával.

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai.)

DBKL