Virágcsoda a nagyerdei Szabó Magda sétányon

Debrecenben a Szabó Magda nevét viselő nagyerdei sétányon 2024-ben egész nyáron színpompás virágsor tündökölt (és tündököl e cikk közzétételekor is) az Egyetem tér és a Békás-tó között. Ezt a csodás kertet látogattuk meg szeptember 16-án. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Ekkor készítettük a most megosztott képeket és videót, melyekből az is kitűnik, hogy még érdemes személyesen is megcsodálni a helyszínen ezt a lenyűgöző alkotást, akárcsak a szomszédos, még működő szökőkutakat és a mindig gyönyörű tudományok palotáját. 

Pompás látvány! Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Kesztyű, sétapálca, pukedli: a debreceni Művész Úr

Debrecen hajdani legendás-különös polgárainak egyike Erdős Mihály festőművész, akit a szokatlan külseje és gesztusai miatt, no meg persze az alkotói tevékenysége miatt sokan Művész Úrnak neveztek. Az 1992-ben elhunyt Mesternek 1984-ben nyílt meg az első önálló debreceni kiállítása, s ebből az alkalomból a Napló újságírója, Bakó Endre készített vele izgalmas, hiánypótló interjút (lásd lentebb). A cikknek rögtön az elején az is kiderült, hogy a Művész Úr előszobájában súlyzó volt, amivel rendszeresenn edzette magát, s a kora ellenére több mint 80 kilót tudott kinyomni.

Erdős Mihály festőművész

Erdős Mihály és Bakó Endre beszélgetését ma 40 esztendeje, 1984. szeptember 15-én közölte a lap. A riportban sajnos nem jelent meg fotó, pedig a háromtagú stábban bizonyára volt fotóriporter. Emiatt e mostani képeink a Méliusz Központi Könyvtára Helytörténeti Részlegének gyűjteményéből származnak, melyek Erdős Mihály 1984-es és 1988-as kiállításainak megnyitóin születtek.

Erdős Mihály (jobbról) az 1984-es tárlatmegnyitón

A nagyszerű írásban Erdős Mihály felidézte, hogy kisgyerekként kezdett kijárni a Nagyerdőre. Sokszor kikapott, mivel kint felejtkezett, későn ment haza. Ez természetes volt neki, valami belső vágy és erő késztette arra, hogy megfessen bizonyos dolgokat. Húszéves korában már hivatásnak tekintette a művészetet. Főiskolára nem járt, de rendszeres tanulmányokat folytatott. Thoroczkai Oszvald foglalkozott vele magántanulóként, majd a Képzőművészeti Körbe járt három évig stúdiumrajzolásra, de később idegenkedett az iskolás formáktól, jobbnak tartotta az önképzés útját. Egykor Vaszary János festészete volt rá nagy hatással, ám példaképeinek mégis Van Gogh, Rembrandt és Leonardo művészetét és alakját tekinti. „No, persze az ő hatásukat senki sem tudja megkerülni” – fogalmazott.

Erdős Mihály arra a felvetésre, hogy sokan különcnek tartják, így válaszolt:

„Igazuk is van! Én egy más világban élek, abból persze olykor kizökkenek, mint ahogy most is. Ha valaki megismer közelről, meglátja emberi arcomat, rendszerint meglepődik, mert a felszínes megfigyelés nyomán nem ilyennek képzelt. Sokan utólag bevallották, azt hitték, nem is lehet velem elbeszélgetni, aztán rájöttek, hogy nem is akárhogyan! Mert milyen az ember? A gesztusokból is hajlamos következtetni anélkül, hogy ismerné a másik lényeges vonásait. El tudom képzelni, miket híresztelnek rólam! De én vagyok az, aki nehezen érthető, tehát nekem kell a társadalom szokásaihoz orientálódnom, más mód nincs. A gyerekek és az intelligens emberek általában megértenek, akadnak, akik keresik a társaságomat. A lelkileg, szellemileg üres emberekre nincs mit adni, ez az embertípus soha, sehol nem tudja elviselni a különbözést, a másságot.”

Erdős Mihály az 1988-as kiállításán, a DOTE-galériában

1993-ban, egy évvel Erdős Mihály halála után, szintén Bakó Endre készített róla cikket (ezt az idézet után közöljük). Ebben a testvére, Erdős Árpád beszélt róla, s többek között elmesélte:

„Mihály ha hozzájutott néhány pengőhöz, ment a zsibogóba művészettörténeti könyveket vásárolni. Már iskolás korában különcködni kezdett, amit én nem kis mértékben egy súlyos gyermekkori tífuszbetegségnek tulajdonítok. Később még egyszer átesett a tífuszon. Ennek ellenére kutya erős kölyök volt! Katona mindössze három hónapig volt, mert pofon vágott egy őrmestert. Hosszas tortúra után – amelynek során bebizonyosodott, hogy a pofon nem alaptalanul csattant el – leszerelték. Idős korában is erős ember volt, edzette magát, amíg a szíve bírta. Nem dohányzott, nem ivott, ha nagy ritkán alkoholt fogyasztott, az csak a tokaji aszú lehetett. Teniszezett és súlyt emelt, a súlyzója 110 kilogrammos volt. A jó szíve is sokszor hozott rá bajt. Ha egy csavargó kért tőle pénzt, nem tagadta meg, pedig ő mindig szűkösen élt. Bizony, sokan kihasználták, visszaéltek azzal, hogy Mihály a keresztény erényeket nemcsak szóban hangoztatta, hanem gyakorolta is.”

További portréink sok fotóval és reprodukcióval:

• Maksai János képei
• Józsa János munkássága
• Masits István festményei
• Dr. Vass Györgyi alkotásai
• Nagy Ferenc festményei
• Medveczky Géza munkái
• Sarkadi Dezső képei
• Szeifert Imre kiállítása
• Szegedi Károly, a régi cívisváros rekonstruálója
• A szegények csodaorvosa: Tippai Benő
• Attila
• A vonatozás szerelmese, Bányai Sándor
• Tóth Pál idegenvezető
• A Sesztina dinasztia tragikus története
• „A” Kaszanyitzky
• A jobbágyból lett milliomos: Csanak József
• Ady Endre és Kíváncsi Illi szerelme
• A debreceni arany ember - Steinfeld Mihály
• Varga István, a világválogatott kézilabdázó
• Gara Kálmán közlekedéstörténeti gyűjteménye
• A debreceni „Kossuth Lajos”

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Debrecen 1977-ben, 15 színes retro képen

A Petőfi tér látképe. Fotó: Pathó Sándor

Debrecenről 1977-ben is kortörténeti értékű prospektust jelentetett meg az Idegenforgalmi és Propaganda Kiadó Vállalat és a városi tanács. A Pathó Sándor által készített felvételek közül szemezgetve elsőként a korabeli Petőfi térre csodálkozhatunk rá, majd pedig a Vörös Hadsereg útján sárgálló tanácsházára (aminek napjainkban Régi Városháza a neve).

A prospektus képei között az esti Kistemplomban, valamint Kossuth utcában is gyönyörködhetünk.

A páratlan fotográfiák révén egy akkori virágkarnevál is megelevenedik a Sesztina-üzletnél.

A fenti kép jobb szélén álló palotában akkor még fénykorát élte a Hotel Aranybika. A szállodának az előző évben készült el az új szárnya, s ennek egyik szobája szerepel Pathó Sándor alábbi fotóján.

A közeli Kossuth utca nevezetességei közül azt is fontosnak tartották a kiadvány szerkesztői, hogy a tankszobornak is helyet adjanak a színes lapokon.

Vitathatatlan azonban, hogy a Déri Múzeumnak mindenképpen be kellett kerülnie ebbe a Debrecen-ismertetőbe.

A Kölcsey-művközpont 1978-ban nyílt meg, ellenben a Lenin-szobor már korábban is ott állt.

1977-ben már gőzerővel épültek a lakótelepek, így a Vénkerti is. E kolóniákban nemcsak üzletek és rendelők, hanem gazdagon felszerelt játszóterek is szolgálták a családokat.

A kikapcsolódást, természetjárást szolgálta a nagyerdei csónakázó, valamint a strand is.

Akkoriban még a régi strand működött, és tömegek frissültek a víztoronynál lévő medencében is. 

A következő kép is a strandon készült, mégpedig az öltözős főépületnél, amiben fodrász, mozi, értékmegőrző, bazár, újságos, hangosbemondó és tetőnapozó is működött.

A strandon kívül sporteseményekre is özönlöttek az emberek. Ilyen népszerűségnek örvendett a Debreceni Dózsa is, amely Varga István főszereplésével bajnoki címet szerzett, és kupát is nyert.

A fenti fotón, a pálya szélén jól látszik az a plakát, ami Suzi Quatro 1977. augusztus 30-i koncertjét reklámozta. Akkoriban még a Dózsa-kisstadion is több emlékezetes rockbulinak adott helyet, s történetesen a brit énekes-basszusgitáros lady is pont ott lépett színpadra.

Az új Vekeri-tó. Fotók: Pathó Sándor

A koncert hatása sokakban ma is él, ám utána másnap már mégis munkába kellett menni – például a Medicor Művek Füredi úti üzemébe (lásd a következő fotón). Hétvégén pedig irány többek között a Vekeri-tó! Az erdőspusztai paradicsom akkor még nagyon új volt, hiszen 1976. április 30-án adták át. Viszont azonnal belopta magát a debreceniek és a távolabb élők szívébe...

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Pathó Sándor

Az 50 évvel ezelőtti Mata János utca életképei sok kisgyerekkel – és ugyanott napjainkban

A debreceni Dobozi lakótelep Mata János utcai szakaszáról kaptunk beszédes, szép muzeális életképeket az 1970-es évekből, valamint a ma készített párjaikat Gergely Szekeres Erika Kedves Olvasónktól. Lássuk is egyenként a fenti fotókat! Az alábbi képen a Dobozi utcai régi bérházak egyike látható, valamint egy korabeli fém hirdetőtábla, ahol nyári ruhás gyerekek játszanak.

A Mata János utca egyik hirdetőtáblája

Az 50 évvel ezelőtti fotós a hirdetőtáblától jobbra nyíló panorámát is lencsevégre kapta. Ezáltal a ma is meglévő orvosi rendelő és a lámpaoszlopok akkori látványa is feltárul a múlt ködéből. No de ez még mind semmi, hiszen most következik csak a java!

A Dobozi lakótelepi orvosi rendelő

A következő fotón ugyanis ráláthatunk az óvodára is, és mint kiderül, volt itt egy másik, dizájnosabb hirdetővitrin is. A legfontosabb pedig az, hogy mennyi kisgyerek játszott lent az utcán a rájuk vigyázó szüleikkel a szépen gondozott parkokban. 

Mata János utcai park

Időutazásunk hullámvasútján most átsiklunk a mába, Gergely Szekeres Erika ugyanis lefotózta, hogy a fenti jelenetek milyenek ugyanonnan ma, 2024. május 2-án. A fák megnőttek, kevesebb a fű, és talán a gyerek is... Az utolsó fotót Siposs Bécinek köszönhetjük, aki az itteni óvodába járt, és ott készült a lent megosztott csoportképük. Köszönjük szépen ezt is!

A fenti területek ma. Fotó: © Gergely Szekeres Erika

Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témaötleteiket küldjék el nekünk publikálás céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!

A lakótelepi óvodai képet Siposs Bécinek köszönjük !

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd Huszárezred laktanyája, ahol a Göcs és kötöttárugyár is működött

Debrecenben a Nyugati utcán áll az 1869-ben (akkor még századként) létrehozott Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd Huszárezred laktanyája, aminek ma is több épületrésze megvan még.

Nyugati utcai pavilon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az alakulat öltözete az 1939-es emlékkönyve szerint eredetileg így épült fel: buzérvörös fehérforgós csákó, vöröszsinóros fehérprémes sötétkék mente, sötétkék zubbony, buzérvörös nadrág. Az ezred első parancsnoka gróf Vay László alezredes volt. „Ő Felsége” 1874. március 18-án rendelte el, hogy 4-4 századból egy ezredet alakítsanak. Ezredünk a 20. (Jászberény), a 33. (Karcag), a 17. (Nagyvárad) és a 16. (Debrecen) honvéd lovasszázadból alakult meg, és az 1918. november 28-i összeomlásig létezett.

A Nyugati utcai kapu. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A II. világháború után a laktanyában kezdte meg a működését az 1952-ben létrehozott Göcs. Itt 1974-ig folyt a termelés „Kis Göcs” valamint „Göcs II.” néven, aztán átadták a telepet a Budapesti Finomkötöttáru-gyár Debreceni Gyáregységének. Kedves Olvasónk, Bánszegi Lajos múltidézéséből tudjuk, hogy „a kaputól balra, az utca fronti részen kezdte meg 1965-ben a müködését a Számitástechnikai és Ügyvitelszervező Szervező vállalat debreceni részlege is. A SZÜV a korszak számtástechnikáját hozta el Debrecenbe (majd több nagy városba), ez volt Hollerith-féle lyukkártyarendszer,, aminek a 80 oszlopos lyukkártya volt az adathordozója. A megbízó vállalatok ügyvitelét gépesítettük a rendszerrel, pl. anyagügyvitel, bérszámfejtés, értékesités stb. A gazdasági események bizonylatait legelőször rögziteni kellett a lyukkártyára, amit az adatrögzítő lányok (asszonyok) végeztek el, két műszakban, megközelítőleg százan.”

A hátsó parkolóból. Fotó: © Fekete Ferenc

Nézzünk további hozzászólásokat! Mester István: „Az új, emeletes kék épületben a Debreceni Kötöttárugyár üzemelt, a földszinten kötőde, az első emeleten szabászat és egyéb kiszolgáló egységek, a második emeleten varroda volt. Fénykorában kb. 1500-an dolgoztunk itt.” Tóth Imre: „Itt játszottam a Fantoms együttesben 1968-ban. Shadows-gitárszámokat és Kinks-, Yardbirds-nótákat.” Dévainé Kluka Adrienne: „A Göcs énekkarát, vegyeskarát vezényelte, vezette Ternyei Bandi bácsi.” Ilona Dihenné Hreskó: „Én arra emlékszem, hogy régen a lottó nyertes szelvényeit itt válogatták kézzel. A Göcs Klubra is emlékszem.”  Dihen István: „Én meg itt születtem. Valamelyik régi épületben akkor szükséglakások voltak a kibombázott családoknak. Aztán itt töltöttem a nyári gyakorlataimat kétszer is a kis Göcsben, amikor a gépipariba jártam. Aztán itt zenéltek Tikász Sanyiék is valamikor. Ki hitte volna?”

A kötöttárugyár felirata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló összeállításaink sok fotóval:

• Debrecen első kaszárnyája, a Pavilonlaktanya
• A Kassai úti Vilmos Huszárlaktanya
• A Balmazújvárosi úti harcmező
• A Hősök temetője
• A 3. gyalog- és népfelkelőezred eldugott emlékműve

BFK-ruhás lány. Fotó: HBN, 1973

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Fényes udvar, Tanács, Boka Károly, Karácsony György utca 1973-ban, Debrecen új, első paneles lakótelepén

Debrecen első házgyári paneles lakótelepéről, a Dobozi újabb részét képező Fényes udvarról, valamint a hozzá tartozó Boka Károly és Karácsony György utcáról találhatók gyönyörű képek a Méliusz Központi Könyvtára Helytörténeti Részlegének fantasztikus gyűjteményében.

 

Ebből válogatva, elsőként a Tanács (ma Víztorony) és a Bocskai-iskolának is helyet adó Munkácsy utcák sarka tűnik fel 1973-ból, amikor még csontokat is rejtett a föld az itteni egykori temető miatt.

Utána pedig ugyanennek a háztömbnek a belső részét idézzük meg a parkolóval, mégpedig az 1972-es építés és az 1973-as átadást követő időszakból.

A fenti felvételen már a korabeli Boka Károly utca látható, míg az alábbi képen a Tanács (Víztorony).

 

És ilyen volt a Fényes udvar 9–18. szám alatti épületnek a vasúti pálya felőli fertálya 1972-ben (ekkor még nem volt felüljáró, akárcsak kiserdő):

Végül ismét a Boka Károlyon tehetünk egy időutazást, ahol ebben az időben még nem működött az óvoda és a bölcsőde, ám például a sínen túl még létezett az Olajütő nevű városrész. A zárójelenet tanulmányozása közben érdemes a fotósnak a kocsiját is közelebbről szemügyre venni.

 

 

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

 

DBKL

E régi szép debreceni képeslapokkal köszönjük Olvasóinknak az ötmillió megtekintést!

A Debreceni Képeslapok ismét egy szép mérföldkőhöz érkezett: magazinunk cikkeinek, összeállításainak olvasottsága immár túllépte az ötmilliót.

Köszönjük szépen minden kedves követőnknek a figyelmüket, hozzászólásaikat, valamint a témajavaslataikat, kitartásukat, segítségüket és persze a megosztott / elküldött fotóikat is!

Nézzük tovább ezeket a mesés képeket!

Bízva a hasonló folytatásban, hálásan üdvözöl mindenkit a most közzétett gyönyörű múltidéző képeslapokkal: Vass Attila Tamás szerkesztő!

A képeslapmásolatokon többek között a főutca, kereskedelmi akadémia, segélyegyleti és ipari banki palota, valamint nagyerdei vigadó, továbbá a Csokonai Színház, a városháza és Nagyállomás, az Emlékkert a Kálvin téren, valamint Dégenfeld tér hajdani arcaiban is gyönyörködhetünk...

Sőt, nemcsak itt látható a Református Kollégium, hanem a takarékpénztári palota mellett a Dósa nádor téren álló, 1920-ban épült Wolff-palota is!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL