Debreceni Képeslapok: augusztus 2025

2025. augusztus 2., szombat

Az 1849. augusztus 2-i, orosz túlerővel szembeni debreceni vesztes csata ma is szívbemarkoló helyszíne

Az ütközet harcmezeje. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben az 1848–49-es magyar szabadságharc egyik döntő ütközetének a helyszíne a Balmazújvárosi út mellett található, és több irányból jól megközelíthető.

A csata emlékműve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az eredetileg Kokasló nevű halom körüli csata után a magaslatot a magyar sereget vezető Nagysándor Józsefről, a későbbi aradi vértanúról nevezték el, mivel a honvéd vezérőrnagy ezen a kunhalmon állította fel a főhadiszállását, és onnan vezényelte a mieinket.

A Nagysándor-obeliszk felirata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Honvédeink a sokszoros túlerőben lévő, 80 ezres orosz cári csapat ellen elvesztették a harcot. Nagysándor József el tudott menekülni, és csatlakozott Görgei Artúr alakulatához. Augusztus 13-án, Világosnál letették a fegyvert, így ő sem kerülhette el a kivégzést. A halom tetejére 1899-ben emelték a 8 méter magas obeliszket. Az emlékmű táblája hirdeti: katonáink hősi elszántsággal küzdöttek a szabadságért, s végül elvesztették a csatát, azonban az emlékük örökké élni fog. A debreceni csata áldozatai a csigekerti Honvédtemetőben nyugszanak. Az egykori harcmező közelében egy hadifogoly-temető is található, amit ebben a képes összeállításunkban mutattunk be. Az 1849. augusztus 2-án elesett Szarka kapitány emlékműve a Hosszúpályi úton található. Érdemes felfedezni ezeket a szomorú helyszíneket egy tartalmas kiránduláson, akár kerékpárral is!

Szarka kapitány emlékműve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2025. augusztus 1., péntek

Volt egyszer egy magyar királyi dohánybeváltó

Debrecenben már 1844-ben, jóval a dohánymonopólium bevezetése előtt működött császári és királyi dohánybeváltási hivatal. A dohanymuzeum.hu írása szerint 1851-től dohánybeváltási főfelügyelőségi funkciója volt, s az irányítása alá tartozott a debreceni, nagykárolyi, vásárosnaményi kerületi hivatal, a rakamazi, nagykállói, nagytárkányi, nyírbátori fiókhivatal, a faddi, mohácsi, dunaföldvári és szuloki beváltó bizottság is. Az épületegyüttes a mai Alkotmány és Vágóhíd utca között fekszik, s az alábbi felvételünkkel az Attila tér felőli szép részletét örökítettük meg 2025. július 31-én.

A beváltó főépülete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Szintén 1851-ben a debreceni dohánybeváltó hivatal első osztályú tisztévé léptették elő Robert Lipótot, volt ellenőrködő mázsamestert. 1905-ben dohányraktárt építettek 46 564 korona költséggel. 1910 tavaszán pályázatot hirdettek egy munkásmenhely építésére, amelynek 7360 korona volt az előirányzott költsége. 1913 tavaszán újabb raktár létrehozása vált szükségessé, 58 100 korona beruházással. A cég 1955-től már Debreceni Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat néven működött, s végül 1992-ig tevékenykedett. A napjainkban is létező és szép terület ma különféle vállalkozásoknak ad otthont. A dohanymuzeum.hu írása szerint ugyanezen a telephelyen működött a Dohánykutató Intézet is, valamint 1993. október 1-től a Róna Dohányfeldolgozó Kft. (a luxemburgi Heintz van Landewyck és a Dohánykutató Intézet cége). Ennek elsődleges célja volt, hogy hazai munkaerővel, költséghatékonyan gyárthasson Európa országaiban is sikeres újfajta termékeket.

Korábbi anyagunkhoz tett hozzászólásában Erzsi Magyar így fogalmazott: „Dohánytermelők rudakra kötve hozták a szárított dohányt, lovaskocsikkal. Mérték, osztályozták és átvették tőlük. Utána újra válogatták és tovább szárították. A teljesen kiszáradt dohányt hatalmas bálákba kötötték és úgy került át a gyárba. Ezek a raktárak többszintesek voltak, fa lépcsőkkel és fa padlózattal voltak valahogy elválasztva. A hatvanas évek végéig egészen biztosan hozták a gazdák a dohányt, 500–600 embert foglalkoztattak. Édesanyám 1976-ban ment nyugdíjba, akkor már kutatóként működött.” Ugyanakkor Szegheő Csaba ezt írta a régi képeslaphoz: „A főépület mögötti kis kockaépület talán a legrégebbi. Volt sóhivatal, később zárda, melyet a szóbeszéd szerint alagút kötött össze a Szent Anna templommal. Állítólag a Béke útja átépítése során rá is akadtak az alagút maradványaira.”

Azt már mi tesszük hozzá, hogy a telep az egykori dohánygyárral, pavilonlaktanyával, bábaképezdével, a MÁV-lakóparkkal, az Attila téri templommal, valamint a felüljáróval, katolikus temetővel (melyek története a cikk végén szerepel) Debrecennek egy rendkívül értékes, érdekes és izgalmas részét alkotja. A hajdani csendőrlaktanyát sajnos már csak az archív felvételeinken tudjuk bemutatni.