Keresés ebben a blogban

2025. augusztus 31., vasárnap

75 éve adták át a Csapó utcai vegyipari technikumot az idén 100 éves iskolapalotában


Debrecenben a vegyipari középiskola, illetve technikum 1950. szeptember 2-án nyílt meg a Csapó utca és a Burgundia utca sarkán abban az ipari iskolai épületben, ami eredetileg Borsos József és Zeleznik Gyula tervei alapján épült meg 1925-ben. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


A fenti archív képen az is látható, hogy a gazdagon díszített, városcímeres épületnek eredetileg sarki tornya volt, a földszintjén üzletek működtek, az oszlopos főkapu pedig a Burgundia-sarkon szolgálta a diákokat és a pedagógusokat. Nem mellesleg itt járt a 6-os villamos is, később pedig szemben működött a Debrecen Áruház, valamint a vásárcsarnok. Az intézmény honlapján olvasható iskolatörténeti leírás kitér arra is, hogy a laboratóriumi eszközök egy részét helyben készítették az iskola oktatói és tanulói. Ehhez érteni kellett az üvegtechnikusi munkához, s nagy leleményességgel az iskola tanárai és diákjai más tárgyakból készítettek lombikokat és desztilláló készülékeket.

Díszes iskolafalak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sok térképet és technológiai ábrát is házilag állítottak elő. A felszerelés kiegészítésében üzemek, kórházak, klinikák és szanatóriumok is segítettek. Idővel olyan sok eszközzel rendelkezett az intézmény, hogy tizenkét teljes vegytani felszerelést ajándékozhatott vidéki általános iskoláknak. Az 1950-es évek végére Ujvárosi Imre igazgatása alatt (aki az alapítástól 1973-ig volt az intézmény vezetője) a suli már az ország egyik legrangosabb vegyipari technikumának számított.

A régi szárny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1962-ben napirendre került az épület bővítése. A Csapó utcán szanálták a bővítésre alkalmas telket, a bontási munkákban 1966-ban diákok és tanárok is részt vettek. 1967-re lettek kész a Csapó utcai új épület tervei, és 1971-ben kezdődött meg az oktatás az új szárnyban. Az iskolában 1978-tól nyomdászképzés is volt, ugyanakkor fontos állomás továbbá az intézmény történetében, hogy 1983 őszén vette fel a XX. századi hazai tudományos élet szervezőjének, a fizikai kémia egyik vezető szakemberének, Erdey-Grúz Tibornak a nevét.

A Burgundia felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok
    Kapcsolódó összeállításaink:
Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Semmihez se fogható hangulat a Zsibogóban a nyár utolsó napján


A debreceni Vágóhíd utcai használtcikk-piac parkolójában meglepően sok jármű állt a 2025. augusztus 31-i, vasárnap délelőtti látogatásunkkor. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A főkapunál vasárnap. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A benti vásárterületen tényleg sokan jöttek-mentek, s például az Omega együttestől egy egész sor hanglemez volt kapható a Zsibiben.


A lemezekhez pedig lemezjátszó is volt más helyeken.

Zenehallgatáshoz csocsó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Közben a nedűk kedvelőinek se kellett üres kézzel távozniuk.


A kajáldáknál most is sokan álltak sorban, türelmesen.


Mindezeken kívül játékok, valamint dísztárgyak is várták az új gazdáikat.


A 2025-ös meteorológiai nyár utolsó napján használt és új ruhaneműket, konyhai eszközöket is bőséges felhozatalból válogatva lehetett beszerezni.

Ruhák minden mennyiségben. Fotó: © Debreceni Képeslapok


A kép jobb oldalának tanúsága szerint művirág is található a Zsibogóban.


A standokon nagyon sok ételféleség is kelleti magát. Mi egy nagy tasakos keksznek és egy szintén külföldről hozott mogyorócsomagnak kérdeztük meg az árait, s mindkettőre meglepő válasz jött.

Aki keres, talál. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Mint jeleztük, ez volt a 2025-ös nyár utolsó Zsibije. Természetesen azonban nyárias idő és Zsibogó is lesz még a közeljövőben is!


Tenyérnyi plüssfigurák. Fotó: © Debreceni Képeslapok

No de haladjunk tovább a nézelődéssel!


A külső lángososnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A zöldség-gyümölcsösök málnát, kisdinnyét és csemegekukoricát is kínáltak.


Szóval, van itt minden, mi szem-szájnak ingere!

Ínycsiklandó látvány! Fotó: © Debreceni Képeslapok

További kereskedelmi összeállításaink:



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyárvégi csemegék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Csapókerti mesepark a Kincses-tó helyén


Debrecen egyik korábbi szuper gyermek-szabadidőparkját 1972. augusztus 12-én adták át a csapókerti egykori Kincses-tó helyén, a mai Liget téren, széles körű társadalmi munka eredményeként.


Múltidézésünk fotói a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege archívumából származnak, a helyi újság tudósításából pedig az is kiderül, hogy a csapókerti kétholdnyi területen szökőkút is szolgálta a látogatókat.

A medence ma is megvan

Emellett természetesen hinták, libikókák, sakkasztalok és sok-sok virág is gazdagította ezt a helyet. A nevét Petőfi Sándor születésének akkor 150. évfordulója alkalmából adták a helynek.


Kialakítottak ugyanakkor futballpályát, továbbá forgókat és hordókat is építettek itt. A park ma már nem ilyen, de napjainkban is létezik, és nemrég újították fel. A Kincses-tavat ebben a cikkben mutattuk be, a közeli egykori olajütő pedig idelátogatva ismerhető meg.

Nyitóképünk teljes méretben

Kapcsolódó összeállításaink:
Tudósítás a park átadásáról


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. augusztus 30., szombat

„Szellemidézés” mesterséges intelligenciával a hajdani Dobozi-temetőben


Debrecen legrégebbi temetőinek egyike a Dobozi-temető volt, hiszen már az 1500-as években is temetkeztek ott. Erről a helyről bocsátott Szegedi Károly grafikus a Debreceni Képeslapok rendelkezésére olyan képeket, amelyeket mesterséges intelligencia segítségével színezett, alakított át vagy alkotott meg teljesen új képként. A színezett fotók a Déri Múzeum archívumából származnak.


Itt nyugodott mások mellett Komáromi Csipkés György bibliafordító, Buday Ézsaiás történelemíró, Ercsey Dániel bölcselettanár, Szentgyörgyi József orvosprofesszor, Nagy Imre költő, Fazekas Mihály költő, Kiss Áron püspök, Diószegi Sámuel botanikus író, Szotyori Nagy Károly orgonaművész, valamint a névadó Dobozi család tagja(i) is.


Ezt a temetőt is 1932-ben, a nagyerdei köztemető megnyitásakor zárták be, majd a Napló 1960 októberében számolt be arról, hogy 1962 elejétől lakótelepet és kiszolgáló létesítményeket építenek a területére. A lakótelep második ütemét, a Fényes udvari paneles részt 1971-től építették.


A Dobozi-lakótelep a Cegléd utcai, később Kossuth utcainak nevezett temetőre épült. Az 1600-as években az összes temetőt körülárkolták, kapukkal látták el, és mindegyikbe állandó felügyelőt állítottak. A kapuk azonban eltűntek, az árkok beomlottak, és a temetők nyílt területekké váltak. Ilyen nyílt temető volt a Kossuth utcai temető is, Debrecen legnagyobb kiterjedésű, legrangosabb temetője is.


Dr. Nyakas Miklós leírása szerint a Kossuth utcai temető dimbes-dombos területen feküdt gazdag növényzettel. A vadon nőtt növények, akácfák úgy elburjánzottak, hogy sok helyen nagy mértékben akadályozták a közlekedést. A terület hepehupássága miatt a sírásásban nem volt meghatározott rendszer, nem voltak szabályosan kialakított táblák, egyenes sorok, akárcsak díszsírhelyek, intézményes sírgondozás és ravatalozó sem.


A sírok közötti keskeny ösvényeken kívül a főútvonal kelet-nyugati irányban szelte ketté a temetőt, ebbe torkollott egy mellékút, ami a csőszháztól a mai víztoronyig húzódott. A kis csőszház a temető egyetlen épülete volt, s a hátsó kamrája halottasházként is működött. A temetőben sokáig megvoltak a 16–17. századból származó, koporsó lapját utánzó nagy súlyos kőtömbök, a tumbák vagy szarkofágok latin feliratokkal. Márvány síremlékeket csak a 19. század 30-as éveiben kezdtek állítani.


Bőven akadtak téglából rakott síremlékek is, mégpedig timpanonos záródással, kevés díszítéssel esetleg címeres márványtáblával és egy-két fülkével a feliratok számára. Ezeket nagyrészt 1830 és 1860 között emelték.


Egykoron szokássá vált, hogy a diákok a temetőben tanuljanak. Mindegyik diáknak megvolt a maga megszokott helye, amit a többieknek illett tiszteletben tartaniuk. A jobb helyek az idősebb diákokat illették meg. A város felőli temetőbejárat északi oldalán fekvő zöldben folytak a labdajátékok, bigézés, golyózás, sárkányeregetés, míg a déli részen emelkedő homokhegyen (melynek tetején állítólag Dobozi főbíró sírja volt) a Meteor Moziban látott hajmeresztő filmek bravúrjait próbálták utánozni a környékbeli gyerekek.


A dombról jól lehetett látni a mozi előtt vonuló gyászmeneteket is. Akkor még háztól temettek, olyan kicsi volt a város járműforgalma, hogy az utcán is nyugodtan bandukolhattak a gyászmenetek. 1919-ig a Református Kollégium diákjai énekeltek a temetéseken.


A domb mögötti rozstáblák beépítése 1927-ben kezdődött. A domb homokját hordták az építkezéshez, így az egyre zsugorodott. 1932 után elkezdődött a temető haldoklása, eltünedeztek a fejfák, hanyatt vágódtak a sírkövek, és bekövetkezett a vég is a halál birodalmában – fogalmazott Nyakas Miklós. Ugyanakkor Szabó Anna Viola írásából az is megtudható, hogy volt olyan terv is, hogy meghagyják közparknak a területet, ám ez mégsem valósulhatott meg a sírrongálások és a romló közbiztonság, például az arra járók elleni támadások miatt se. (A Mata János utcai részről cikkünk itt.)


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Ma 86 éve hunyt el Zoltai Lajos régész, múzeumigazgató, aki nélkül kevesebbet tudhatnánk a tovatűnt Debrecenről


Debrecen régmúltjáról Zoltai Lajos régész (1861. július 16. – 1939. augusztus 30.) rajzai, festményei, fényképei, térképei és leírásai alapján is sokat megtudhatunk.


Ezúttal a városi múzeum néhai igazgatójának munkái közül válogatunk, a képeket a műveit bemutató tárlatokon repróztuk. A következő mű a Kossuth utcai Komáromy-házat ábrázolja, aminek a helyén 1914-ben megnyílt a pénzügyi palota.

A Komáromy-ház az 1913-as lebontása előtt

Zoltai Lajos tárta fel a Vértesi úti Basahalmot, és természetesen az 1802-es tűzvészben elpusztult András-templomot is rekonstruálta.

Az András-templom a Nagytemplom helyén

A Mester több szép és alapos térképet is ránk hagyott.

Debrecen régi és újabb patikái 1930-ban

Az alábbi munkája a Debrecenhez tartozó vizeket jeleníti meg, a hozzá készített alapos leírás pedig idelátogatva olvasható el. Az ő dolgozatából tudhatunk többet a Tócó-patak múltjáról is.

Debrecen vizei, 1935

Debrecen temetői Zoltai Lajos térképén:


Zoltai Lajos munkáinak köszönhetően a piarista gimnázium környéke is megelevenedik.

A piarista gimnázium udvara

A régi-régi városháza épülete a mostani Régi Városháza helyén állt a Piac utcán...


Nagyon érdekes a következő festmény is, hiszen ki gondolná, hogy a Szikszay- és a Dobozi-házak vannak rajta, amiknek a helyén 1913-ban elkészült a Gambrinus közi ikerpalota.

Itt ma a Gambrinus köz ikerpalotája áll

A Zoltai-alkotásoknak is köszönhető, hogy ismerjük, mik voltak például a püspöki palota helyén. Az alábbi képen ilyen épületek sorakoznak, köztük balról a híres Méliusz-ház és a líciumfa.

A püspöki palota helyén ezek a kis házak (is) álltak

A (Szent) András Templomot nemcsak megfestette, hanem rajzban is bemutatta Zoltai Lajos. A Jerikó utca 34. szám alatti hajdani présházat pedig ebben a cikkünkben idéztük meg az ő rajzával.

A Szent András Templom

Íme egy csodálatos udvarbelső. Korompai Balázs Kedves Olvasónk erről a hozzászólásában leírta: ez a Piacz utca 24. szám alatti Szikszay (hajdan Ó-Dobozy) ház, amit 1911-ben bontottak le. Helyén a város bérpalotája épült – ahogy a festmény hátoldalán olvasható.

Piac utca 24. szám, Szikszay- / Ó-Dobozy-ház


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Debrecen térképe 1915-ben