A
Debrecen régmúltját bemutató képeslapgyűjteményeink közül
ebben a fejezetben a Kedves Olvasónk, Vekerdi Károly által feltöltött kincsekből
szolgálunk ízelítővel.
Az
első kópián a „Hegedűs és Sándor” palota gyönyörködteti
a látogatókat.
A könyvek és más kiadványok nyomtatásával és kereskedelmével
foglalkozó cég székházát 1944-ben robbantották fel a kivonuló németek, a helyére pedig a Centrum Áruház épült. A következő
másolaton a Deák utcai nagy zsinagóga, valamint a Royal Szálló pompázik, melyek a
mai Petőfi téren álltak.
Az
alábbi felvétel perspektívája egy valóságos erdei üdülőhelyként
„adja el” a városháza előtti parkot és fasort. A látszat
persze erősen illuzórikus, ennek ellenére mindkét szép térelem
az 1960-as évek közepéig létezett. (Ez a lap azonban sokkal
korábbi.)
A
Debreceni Képeslapok Facebook-oldalán Vekerdi Károly olyan
antik kártya másolatát is posztolta, amin még gőzmozdony van a mai Apolló
Mozinál, ahol az emeleten bank működött. Az épületsor azóta is
létezik, de sajnos már igen vegyes állagú. A képen a szomorú sorsú Steinfeld-ház még az eredeti pompájában tündököl.
Maradunk
a villamosközlekedés őskorában, de már a Nagytemplom előtt
járunk. Az itt zöldellt parkban alakították ki az 1960-as évek
dupla medencés szökőkútját, amit aztán mindenestül meg is
szüntettek. Szerencsére azért sok szép virágágyást is hagytak.
A
Kossuth térről átpillantunk a Kossuth utcába. A messzi távolban
már látszik a Verestemplom tornya, viszont a jobb szélen még nem
épült meg a takarékpénztári palota. Itt működött a
híres-nevezetes „Kontsek”.
A
bemutatandó helyeket már eleink is szívesen fotózták felülről.
Az 1913 körüli Kálvin tér panorámájában szembetűnő a középső
park, valamint a mai új városháza helyén lévő, alacsony
épületsor. Abban laktak a Református Kollégium tanárai.
A
Kálvin tér egyébként lentről fotózva is igazán fenséges volt.
Az alábbi lapon az 1906-ban emelt Bocskai-szobrot láthatjuk a
Reformáció emlékkertjében, aminek a díszkerítését az István
Gőzmalom kovácsai készítették, akárcsak a Csokonai Színházét.
A
park gyönyörű volt kint is, és nem kevésbé szépséges a
Református Főgimnázium épületegyüttese se. Az előtérben
megannyi növény és padok, középen pedig Csokonai szobra
magasodik az akkori helyén.
A
poéta ma is a Kollégiumra és az egykori Uránia Mozgóra szegezi a tekintetét. Azon túl azonban,
ugyanabban az irányban a Hatvan utca húzódik, ahol született.
Ilyen volt a látképe a püspöki palota, a posta és az
Államkincstár előtti időkben, még az 5-ös villamos sínjeivel:
A
villamosok akkoriban a főutcának is a szélein jártak, és
behálózták a Kossuth teret. A következő relikvián a mai
MÁV-székház és környezete pompázik. Az épületben működött
a zeneiskola is, amíg nem készült el a sajátja (ami eredetileg
egyemeletes volt).
A
lenti dokumentum azért is érdekes, mert még kicsik a fák a főutcán, továbbá a hitelbanki palota homlokzatára nem állították
fel Lux Alice szobrait. A helyeik azonban már készek, s a tető
alatt az épület fő intézményének neve is olvasható.
A
XX. század elejének alkotása az orvostudományi egyetem főépülete
is, amit még IV. Károly és a neje, Zita avatott fel. A fotón a
Tisza-szobornak csak a talapzata látható.
A
most következő, lélegzetelállító fotográfián azonban még
kivehető a száműzött szobor. Ez is pazar – na de ez a
végeláthatatlan, szikrázóan fehér hó egyenesen álomszép!
Maradván
a Nagyerdő környékén, íme egy páratlan fotó az ötösfogatunkkal, ami éppen a Sesztina-villánál parádézik. Az épület
tulajdonosa, aki megszámlálhatatlanul sokat tett a városért,
ebben a házban lett öngyilkos a feleségével az 1944-es szovjet
megszálláskor.
Vekerdi
Károly a Nagyerdei Strand madártávlati látványáról is megosztott egy
másolatot magazinunk olvasóival. A felvételen sorakozó épületek közül ma már csak három áll, de például a fedett uszoda évek óta tönkre van menve.
Mostani
fejezetünk végén a Szabadságszobrot mutatjuk be. Tóth
András műve a Nagytemplom mögött állt, ám az állítólagos
rossz vélemények miatt előbb a városháza udvarára vitték, majd
pedig az I. világháborúban ágyút öntöttek belőle...
Sorozatunk első összeállítása itt csodálható meg, a második
kollekció pedig ezen a linken érhető el. (Folytatjuk.)
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok írásait és fotóit, hogy amennyiben nem távolítják el a felületeikről az anyagainkat, az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Csak annyit fűzök az itt elhangzottakhoz, hogy Debrecenben nincs Kossuth-tér a hivatalos nyilvántartás szerint! Az, hogy a köznyelv annak nevezi, egy dolog. Ideje lenne ennek a közóhajnak a végére járni és ténylegesen is annak elnevezni a főteret. De ha mást nem is, azért néhány névtáblával azonosítani kellene a helyet... (Még idevaló megjegyzésem, hogy külföldi ismerősöm a város térképén kereste az ominózus teret, de nem találta, pedig egy ottani rendezvényre kívánt elmenni.)
VálaszTörlés