Volt egyszer egy Margit-fürdő

Debrecen egyik legfantasztikusabb helye egy valóságos oázis volt a „nagy, poros alföldi városban”. Ez a Margit-fürdő, aminek festői létesítménye a mai Füredi úton (eredetileg Károly Ferenc József sugárúton) pompázott 12 holdon.

A Margit-fürdő főépülete. Külső fotók: Helytörténeti Fotótár

A vizes élmény- és gyógyparkot Szikszay Gyula, a gazdag földbirtokos és nagyvállalkozó építtette Szikszay Lajos tervei alapján. Tekintsd meg a teljes képgalériánkat itt:

Az 1888-ban felépített, csodálatos paradicsomot a feleségéről nevezte el a tehetős cívis. A Margit-fürdő rendelkezett a város első, sportolásra alkalmas medencéjével. Mellette férfi és női kádas és gőzfürdők, habfürdők, zuhanyzók, büfék, pihenőhelyiségek is kényeztették a vendégeket.

A Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára Vekerdi Károly által feltöltött prospektusfotók tanúsága szerint a parkban a fürdőzőket egy lélegzetelállító strand is elkápráztatta. Ott nyáron biciklizni, télen korcsolyázni is lehetett.

A mai kor elvárásai szerint is lenyűgöző gazdagságban felszerelt fürdőben mindezeken kívül díszes előcsarnok, szobrok, valamint vízgyógyintézet is voltak. (Miként az alábbi régi térképen is látszik, a Margit szomszédságában az István Gőzmalom működött.)

Ugyanakkor „inhalatoriumot”, továbbá orvosi rendelőt, fodrászatot és manikűrt-pedikűrt is igénybe lehetett venni. Sőt, táncterem és színpad is szolgálta a művészeket és a közönséget.

De ez a kies földi mennyország rendelkezett masszőrszobákkal, vetkőzőtermekkel és páncélszekrényekkel is. Természetesen saját víztornyai, kazánjai és mosodái is működtek. A homokos strandon nemcsak medencék, hanem ugrótorony és tornaszerek is várták a kikapcsolódni vágyókat.

Hiszen a Margitot „a nagy, poros alföldi város tisztasága, egészségügye szolgálatába” állították. A birodalom érdekében Szikszay Gyula megegyezett a gőzvasúttársasággal, így ingyen utazhattak a járatokon azok, akik jegyet váltottak a feredőbe.

A megálló fél percnyi sétára volt tőle, ez pedig végképp a Margit javára fordította a versenyt a tégláskerti tóval szemben. A területen 1909. október 3-án munkásotthon nyílt, ami több szakszervezeti csoportnak és a szociáldemokraták irodájának is helye lett. Végül 1922-ben a Debreceni Munkás Otthon Szövetkezet 800 ezer koronáért megvásárolta a teljes ingatlant. Dr. Nagy Attila képeslapgyűjtő, helytörténet-kutató előadása szerint a fürdőrészt 1941-ben bontották el.

A II. világháborúban a munkásotthon épülete óriási károkat szenvedett; berendezése teljesen elpusztult, elkallódott és szétlopták, s az iratok zöme is odalett. A díszterem freskóit a katonai megszálláskor ellepte a füst, a házat pedig 75 százalékban romnak nyilvánították.

1956 elején még úttörők parádéztak benne, aztán 1964-ig a városi–járási munkásőrség székházaként működött. A páratlan paradicsom épületegyüttesét ezután bontották le, a helyén pedig négyemeletes lakóházak és játszóterek épültek.

A mai Szent László Plébániával és II. János Pál Pápa Intézettel szemközti ingatlanon, ahol a Margit pompázott, csupán egy munkásmozgalmi tábla tesz említést a néhai csodakertről. A fürdő emlékét azonban Szabó Magda megörökítette a Régimódi történet című regényében – a névadó Margit tudniillik az ő anyai nagyapjának a testvére: Jablonczay Margit.

Végül a munkásmozgalmi korszakból mutatunk felvételeket.

Az egykori fürdő és a munkástörzshely emléktáblája a Füredi úton, a Margit helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az első az 1920-as években készült: az emberek a munkásotthon eddig nem látott épülete előtt állnak, amin a Munkásbank táblája is szerepel.

Az utolsó képen az intézmény parkjában üdülő gyerekek mosolyognak. Mindkét fotográfiát a Korok, emberek című könyvből ollóztuk, amit az MSZMP megyei bizottsága adott ki 1976-ban. Akkor azonban már jó 10 éve lebontották ennek az egykori földi mennyországnak az utolsó maradványait is...

Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:

• Lubickolás a Nagyerdő fái közt
• A Cserkész-tó
• A Vértessy-strand
• Volt egyszer egy csónakázónk
• A Telegdy-sósfürdő
• A Kisfürdő és a Szikla
• A Kincses-tó
• A kerekestelepi strand
• A lencztelepi SZUSZ
• Erdőspuszta rejtett oázisa
• A lebontott Nagyerdei Kemping
• Régmúlt strandok, csodatévő csolnakázók
• Szeretett szép tavaink a múltban
• Volt egyszer egy Macsi Balcsi
• A Keleti-főcsatorna
• A Tócó
• A Kondoros
• Az édenkert hajnalán
• Az ős-Vekeri és a Kati kishajó
• Fancsikai apokalipszis
• Bozótvágóval a Vekerin
• A balmazújvárosi Kamilla
• A kiskunmajsai Jonathermál
• A barokk Eger fényűző strandja
• A régi debreceni strandot is megidéző fürdő: Gyopáros
• A Gyulai Várfürdő
• A lillafüredi megfagyott vízesés
• Szalajka-völgy, Fátyol-vízesés
• Amikor még Ötvös Csöpi is a Balatont szelte
• A debreceni szovjet tankúsztató
• A nagyhegyesi Kráter-tó

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

100 éves fotók a városról (3.)

A Debrecen régmúltját bemutató képeslapgyűjteményeink közül ebben a fejezetben a Kedves Olvasónk, Vekerdi Károly által feltöltött kincsekből szolgálunk ízelítővel.

Az első kópián a „Hegedűs és Sándor” palota gyönyörködteti a látogatókat. A könyvek és más kiadványok nyomtatásával és kereskedelmével foglalkozó cég székházát 1944-ben robbantották fel a kivonuló németek, a helyére pedig a Centrum Áruház épült. A következő másolaton a Deák utcai nagy zsinagóga, valamint a Royal Szálló pompázik, melyek a mai Petőfi téren álltak.

Az alábbi felvétel perspektívája egy valóságos erdei üdülőhelyként „adja el” a városháza előtti parkot és fasort. A látszat persze erősen illuzórikus, ennek ellenére mindkét szép térelem az 1960-as évek közepéig létezett. (Ez a lap azonban sokkal korábbi.)

A Debreceni Képeslapok Facebook-oldalán Vekerdi Károly olyan antik kártya másolatát is posztolta, amin még gőzmozdony van a mai Apolló Mozinál, ahol az emeleten bank működött. Az épületsor azóta is létezik, de sajnos már igen vegyes állagú. A képen a szomorú sorsú Steinfeld-ház még az eredeti pompájában tündököl.

Maradunk a villamosközlekedés őskorában, de már a Nagytemplom előtt járunk. Az itt zöldellt parkban alakították ki az 1960-as évek dupla medencés szökőkútját, amit aztán mindenestül meg is szüntettek. Szerencsére azért sok szép virágágyást is hagytak.

A Kossuth térről átpillantunk a Kossuth utcába. A messzi távolban már látszik a Verestemplom tornya, viszont a jobb szélen még nem épült meg a takarékpénztári palota. Itt működött a híres-nevezetes „Kontsek”.

A bemutatandó helyeket már eleink is szívesen fotózták felülről. Az 1913 körüli Kálvin tér panorámájában szembetűnő a középső park, valamint a mai új városháza helyén lévő, alacsony épületsor. Abban laktak a Református Kollégium tanárai.

A Kálvin tér egyébként lentről fotózva is igazán fenséges volt. Az alábbi lapon az 1906-ban emelt Bocskai-szobrot láthatjuk a Reformáció emlékkertjében, aminek a díszkerítését az István Gőzmalom kovácsai készítették, akárcsak a Csokonai Színházét.

A park gyönyörű volt kint is, és nem kevésbé szépséges a Református Főgimnázium épületegyüttese se. Az előtérben megannyi növény és padok, középen pedig Csokonai szobra magasodik az akkori helyén.

A poéta ma is a Kollégiumra és az egykori Uránia Mozgóra szegezi a tekintetét. Azon túl azonban, ugyanabban az irányban a Hatvan utca húzódik, ahol született. Ilyen volt a látképe a püspöki palota, a posta és az Államkincstár előtti időkben, még az 5-ös villamos sínjeivel:

A villamosok akkoriban a főutcának is a szélein jártak, és behálózták a Kossuth teret. A következő relikvián a mai MÁV-székház és környezete pompázik. Az épületben működött a zeneiskola is, amíg nem készült el a sajátja (ami eredetileg egyemeletes volt).

A lenti dokumentum azért is érdekes, mert még kicsik a fák a főutcán, továbbá a hitelbanki palota homlokzatára nem állították fel Lux Alice szobrait. A helyeik azonban már készek, s a tető alatt az épület fő intézményének neve is olvasható.

A XX. század elejének alkotása az orvostudományi egyetem főépülete is, amit még IV. Károly és a neje, Zita avatott fel. A fotón a Tisza-szobornak csak a talapzata látható.

A most következő, lélegzetelállító fotográfián azonban még kivehető a száműzött szobor. Ez is pazar – na de ez a végeláthatatlan, szikrázóan fehér hó egyenesen álomszép!

Maradván a Nagyerdő környékén, íme egy páratlan fotó az ötösfogatunkkal, ami éppen a Sesztina-villánál parádézik. Az épület tulajdonosa, aki megszámlálhatatlanul sokat tett a városért, ebben a házban lett öngyilkos a feleségével az 1944-es szovjet megszálláskor.

Vekerdi Károly a Nagyerdei Strand madártávlati látványáról is megosztott egy másolatot magazinunk olvasóival. A felvételen sorakozó épületek közül ma már csak három áll, de például a fedett uszoda évek óta tönkre van menve. 

Mostani fejezetünk végén a Szabadságszobrot mutatjuk be. Tóth András műve a Nagytemplom mögött állt, ám az állítólagos rossz vélemények miatt előbb a városháza udvarára vitték, majd pedig az I. világháborúban ágyút öntöttek belőle... Sorozatunk első összeállítása itt csodálható meg, a második kollekció pedig ezen a linken érhető el. (Folytatjuk.)

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok írásait és fotóit, hogy amennyiben nem távolítják el a felületeikről az anyagainkat, az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!