Debrecen főutcáján immár csaknem 60 éve áll a felszabadulási emlékmű, amit a Debreceni család címmel is szoktak illetni. Ez az egyetlen köztéren hagyott alkotás a „munkásmozgalmi szobraink” közül.
A meghívót Kathi Ferencnek köszönjük
Pátzay Pál alkotását 1967. november 6-án délelőtt avatták fel a Vörös Hadsereg útján. A kompozíció talapzatán eredetileg a „Debrecen népe jövendőjével köszönti felszabadulását” felirat szerepelt.
Pátzay Pál a makettel. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Az átadás dátumából kiderül, hogy a kompozíciót valójában a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulóján leplezték le, ugyanis Debrecent 1944. október 19-én „szabadították fel” a szovjetek. A talapzaton is feltüntetett évszámok a felszabadulás mellett a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára is utaltak.
Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1969
„A szovjet csapatokat és a békés jövőt üdvözlő debreceni család” meglepő módon ma is megvan. A belvárosi korzó ezredfordulós kialakításakor csupán arrébb helyezték egy alacsonyabb talapzatra.
Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1969
A szobor helyén korábban egy szovjet obeliszk állt, szintén az Aranybikával szemben. Ezt a művet a nagyerdei Köztemető szovjet parcellájába vitték.
Az obeliszk. Fotó: Fortepan / Márton Gábor, 1965
Pátzay Pál szobrászművész Debrecenben található, másik alkotása a Kígyóölő címet viseli. Ennek a kompozíciónak a története ebben az összeállításunkban tekinthető meg. Ő készítette a Kossuth utcai harckocsis emlékművet is, erről a műről itt írtunk.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapokfotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Batthyány utcát 1994-ben építették át korzóvá, s a megújult helyet Lotz Károly közlekedési miniszter adta át november 5-én. Az ünnepségen Hevessy József polgármester felidézte, hogy a belvárosi sétálóutca kialakítása akkor már több mint 10 éve megfogalmazódott, de csak 1994-re lett pénz rá.
Harmincmillió forintért 260 méteren lekövezték az utcát, növényeket és padokat helyeztek ki, valamint felújították az utca teljes közműrendszerét. A Batthyány utca története ebben az összeállításunkban ismerhető meg sok szép régi képpel.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben a kultúra, a kikapcsolódás, a
tanulás és a tartalmas együttlétnek is igazi, megfizethető
otthona volt ez a nagyszerű intézmény. A Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központot és Ifjúsági Házat 2003 július végén kezdték bontani, s a helyére épített Kölcsey Központ (az új létesítményegyüttes egyik eleme) 2006. február 24-én nyílt meg.
1978 november – 2003 július. Fotó: Csobaji Előd
Csupán 25 évig
állhatott, de a sorsát nem az pecsételte meg, hogy
életveszélyessé vált volna az épülete.
Az 1986-os kórusverseny. Küldte: Barbócz Erzsébet
A Mikolás Tibor(1924–2014) által tervezett Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház szürke „erődítményének” építése 1978-ban fejeződött be, és november 5-én adták át. Az intézmény első igazgatója dr. Gyarmati Kálmán volt.
Berki Viola nagyméretű, Tempefői című mozaikja
A fenti képen látható mozaikfal története ebben az összeállításunkban ismerhető meg, aztán pedig íme egy múltidéző galériánk a hajdani létesítményről:
A névadó költő szobra akkor még a Bethlen utcai lépcsőn
állt, s iménti szavaimból következően ez az épület szerintem
se tartozott a szép épületeink közé.
A Kölcsey látképe. Fotó: Fortepan / Faragó György, 1979
A Kölcseyben zajlott munka
és pezsgő élet azonban ennek ellenére is mindenképpen
felejthetetlenné és kimagaslóvá tette.
Balra a mozi / bábszínház, jobbra az információ
Nyílt titok ugyanakkor, hogy a tervező a
Kölcseyre látott a lakásából, így 2003-ban azt is
végignézhette, ahogyan lerombolják a művét. A galéria a képre kattintva is megnyitható.
A névadó költő szobra. Fotó: Csobaji Előd
A nyitónapon bárki töviről-hegyire
bebarangolhatta a Ház legapróbb zugát is.
Kölcsey Ferenc szobra. Fotó: Fortepan / Faragó György
De aztán is bármikor
be lehetett menni, nem voltak teljesen zárt körű rendezvények, és
ha csak lepihenni akartunk, akkor is szabad volt az út.
A művközpont építése. Fotó: Városházi Archívum
A parkoló
fölötti, jellegzetes híd végén bent jobbról volt a porta,
ahonnan a táncterembe vagy a szemközti hallba is lejuthatott a látogató. Félúton, bal oldalon nyílt a kamaramozi (a Művész),
ami később a Vojtina Bábszínházzal is osztozott a helyiségen. (A bábosok az ezredforduló óta a volt Uránia Mozgó palotájában játszanak.)
Az egykori bábszínház és művész mozi
Lent pedig hírlapolvasó is volt, ahol díjtalanul lehetett
tájékozódni a világ dolgairól.
A Lenin-szobor. Fotó: Csobaji Előd
A központi csarnokban kővázas
bőrkanapék szolgálták a kényelmet. A Kölcsey tele volt különféle
rendezvény- és próbatermekkel is, és ennek köszönhetően a
csillagászoktól a népi táncosokon át a rockzenekarokig otthonra
lelhettek a közösségek – úgy, hogy tároló- és
fellépőhelyet is nyertek ezáltal.
Panoráma a Mester utcai 10 emeletesből
A komplexum egyik fő szentélye
a színházterem volt, ahol a teátrumi műsorok mellett koncertek
és talk show-k is mentek. Anno a fiatal Friderikusz Sándor itt lett
igazán híres, és mellette megannyi szuper dzsesszfesztiváli és
folklór buli is volt ott! Karácsonykor az épület és a parkoló adott otthont az Aranycsengő vásárnak.
A Perényi utca felől. Fotó: Csobaji Előd
A Kölcsey rendelkezett étteremmel,
szabad ég alatti mini amfiteátrummal, valamint a Perényi utca
felől kis pódiummal és szökőkutas medencével is. Nyaranta a
Lenin-szobor előtti parkolóban állították föl a hatalmas
sátrat, amiben a virágkarneváli sörfesztivál zajlott. A Kölcsey adott helyett a Debreceni Jazz Napok sok programjának is.
Meg persze
turkálós programok is voltak, amelyek miatt sok kritika érte a
Kölcseyt – eltakarítani a föld színéről mégsem emiatt
kellett. A 2003-as bontás megkezdése előtt még volt egy tervpályázat azért, hogy szállodai és konferenciarésszel
egészítsék ki, és szabják át némiképp az eredeti tömböt.
A parkoló. Fotó: Csobaji Előd
Ezen a pályázaton Mikolás Tibor is részt vett
(később meg is mutatta nekem a művét), de a város vezetői
végül úgy döntöttek, hogy teljesen új művházat, illetve
konferencia-központot építtetnek. A 2003 július végén elkezdett ledózerolást sokan
fényképezték, azonban dr. Nagy Attila egy sokkoló képeslapot is
megjelentetett róla.
Az egykori színházterem
Az új létesítmény 2006-ban nyílt meg, s
ehhez kapcsolódott aztán a hotel és a végül kortárs művészeti
múzeumként „hasznosított” másik szárny. Az általuk közrefogott
területet is leműkövezték, és azóta ez a – zajos gördeszkások,
BMX-esek által koptatott – tér viseli Baltazár Dezső püspök
nevét.
A 2003 nyarán kezdett bontás. Fotók: dr. Nagy Attila / Uropath
A Kölcsey-ház. Fotó: Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyaték, 1936
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Berki Viola mozaikja (részlet) a színházat díszítette
Olvasóink közül Szilágyi Tibor leírta azt is, hogy a II. világháború előtt Nagy Dániel vendéglője volt, ő üzemeltette. Lánya, Sándorné Nagy Margit, a DTE tornásza, aki a magyar csapat tagjaként az 1936-os berlini olimpián bronz, az 1948-as londoni olimpián ezüst érmes volt. Buka György felidézte: „Én dolgoztam is ott. Nagy kerthelysége is volt.” Rajta kívül például Benczéné Szécsi Mária rámutatott: „A műszaki főiskolásoknak Szőlős tanszék. Amíg le nem bontották.” Tóth Viktorné Éva leírta: „Én ötéves voltam, emlékszem sokat jártunk az étterembe. Apukámnak az étteremmel szemben volt egy kis rádiójavító műhelye. Sokszor ott ebédeltünk.” Ugyanakkor Oskar von Roscher nem hiszi, hogy a 60-as években terasza lett volna. „Volt egy söntése meg egy étterme, ahol cigányzene volt, este 6-tól zenefelárral.” Jaros Imrétől végül megtudtuk: „1971. április 30-án zárták be, ott voltam az utolsó este a tanszéken. Utána a Tündébe („Druzsbába”) jártunk sörözni a főiskolából.”
A bal oldali képen a Szőlőskert. Cikk: HBN
A Csapó és a Kút utca sarkán álló vendéglátóhely is a szanálásoknak esett áldozatul, amikor is 1973-ig több mint 100 lakást bontottak le a panelházak megvalósítása érdekében – lásd a fenti cikkben. A közeli Nyíl utcai pékséget pedig ebben az összeállításunkban idéztük meg.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben az 1956-os forradalom és szabadságharc összetűzéseiben november 4. hajnalától a szovjet csapatok a cívisvárosban is átvették a hatalmat. Az invázió itt is a laktanyák elfoglalásával kezdődött. A külföldi túlerő ezúttal is leküzdhetetlen volt, s a változásra 1989-ig kellett várni. A fenti ház nem messze onnan áll, ahol 20 évig fehérlett az 1944-es tankcsata hatalmas emlékműve. 1956-ban még itt jártak a 4-es villamosokis, és míves kandeláberek is álltak a Verestemplom melletti téren. Íme galériánk az 1956-os Debrecenről és a forradalom ittenieseményeiről:
Kedves Olvasóink közül például Répásné Gyöngyösi Katalin így írt egy korábbi cikkünkhöz:
„Több óráig előttem vonultak el a tankok. A Pacsirta utcán laktunk. Anyám elküldött a Bocskai téri fűszerboltba. Vásárlás után a boltból kilépve a Rakovszky utca végén már megjelentek a tankok, és előtte szovjet katonák nem engedtek senkit át a tér túloldalára. Így végig kellett néznem, amíg hosszú ideig elvonultak előttem hatalmas robajjal a tankok. Borzasztóan félelmetes volt. Mindenki rettegett, sírt. Az utat 2 méter mélyen felvájták a tankok. Alig tudtunk átkecmeregni a nagy gödrön. Odahaza anyám sírva fogadott, mert hallotta, mi történt, és még oda is hallatszott a hatalmas dübörgés. Attól félt, hogy lelőnek, vagy bántani fognak a szovjet katonák. Ez még ma is félelemmel tölt el, és sokat álmodom vele és anyám féltő, könnyes arcával. 11 éves voltam akkor.”
Oskar von Roscher emlékezése: „A Kossuth, Piac, Széchenyi utca kereszteződésében mentek Nyíregyháza felől Budapest felé a 4-esen legalább 4 órán keresztül. Később a pestiek kis Moszkvának szidták Debrecent, mert nem álltak ellent ennek az inváziónak.” Ugyanakkor Kocsis Judit felidézte: „Egy tank állt a házunkkal szemben a Hajnal utcán, egy pedig a Bocskai laktanyával szemben egyvonalban. Mi meg a pincében ültünk. 6 éves voltam.” És íme Ann Nanasi sorai: „A Gépipari Technikum előtt dübörögtek a tankok. Megszüntették a tanítást. Mai napig nem felejtem.”
Köszönjük szépen! Kedves Olvasóinkat arra biztatjuk, hogy régi és új képeiket, témajavaslatainkat küldjék el nekünk a dkepeslapok@gmail.com címre, vagy töltsék fel a Facebook-oldalunk idővonalára.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Debrecenben is nagyra tartott és kedvelt költő, műfordító, Radnóti Miklós 80 évvel ezelőtt, 1944. november 4-én vagy 9-én halt meg, 35 éves korában. Polgári családban született, 1909. május 5-én. Anyját születésekor, apját 12 éves korában vesztette el, s akkortól az anyai nagybátya nevelte. 1930-ban, miután már textiltechnikai főiskolai végzettséget szerzett, beiratkozott a szegedi egyetemre, magyar–francia szakos hallgatónak. Részt vett a szegedi fiatalok falukutató munkájában, és kapcsolatban állt az illegális kommunista mozgalommal is. 1934-ben szerzett bölcsészdoktorátust; disszertációja Kaffka Margit művészi fejlődésével foglalkozott. Két évvel később tanári oklevelet szerzett, de kezdettől írásból, fordításból, magántanításból élt. Irodalmi munkássága elismeréséül 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. A magyarországi fasizmus térhódítása mind nehezebbé tette az életét.
A Napló korábbi megemlékezése szerint 1944-ben a szerbiai Borba hurcolták, majd a menekülő hitleristák kegyetlen gyalogmenetben hajszolták társaival együtt Németország felé. A meggyötört költőt november 4-én vagy 9-én lőtték agyon, s egy abdai tömegsírba temették. Amikor a holttestét exhumálták, a viharkabátja zsebében megtalálták a halála előtt írt utolsó verseit. Radnótit igazán nagy költővé a munkaszolgálatos évei, a megaláztatás, az üldözés tették; az embertelenség elleni tiltakozása, az otthon utáni vágyódása döbbenetes erejű versekben szólalt meg. Kiváló műfordító is volt, főleg a modern francia költészet kiemelkedő alakjait (Apollinaire, Cocteau, Eluard, Jammes stb.) tolmácsolta magyarra. Radnóti Miklósnak nincsen szobra Debrecenben, ellenben az Acsádi út elejének közelében egy utca tiszteleg előtte.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben a Nagyállomás éjjel-nappali nagy várótermében 1974. november 4-én nyílt meg, és évtizedeken át működött a tejbár, más néven a tejivó. A „bár” titulust azért kaphatta, mert bárszékeken ülve lehetett fogyasztani. Ez nem önkiszolgáló vendéglő volt, mint a Kossuth utcai (ahol falicsapokból kellett engedni a sárga műanyag bögrékbe a tejet, kakaót, teát stb.), hanem pultosok szolgáltak ki.
A tejivó 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
A HB Napló így tudósított a tejbár átadásáról: Aki éhesen vagy szomjasan érkezik meg ezután a debreceni Nagyállomásra, vagy ott vár vonatra, bizonyára szívesen veszi igénybe az Utasellátó Vállalat Hajdú–Szabolcs megyei Igazgatóságának új létesítményét, a tejbárt, s nagyobb kedvvel fogyasztott el valamit, mint a restiben, ahol bizony nem ritka az ittas ember. A vállalatnak ez az első tej- és tejtermékeket árusító egysége az országban, amit állomáson hoztak létre.
Micsoda kínálat! Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
Megtudható a cikkből az is, hogy a 750 ezer forintos költséggel létesített, és éjjel-nappal nyitva tartó tejbárt Vámos István, az Utasellátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese adta át a rendeltetésének november 4-én délelőtt. „A tejbár a Nagyállomás várótermében van, amit a tervek szerint hamarosan átalakítanak nemdohányzó váróteremmé, ahol az utasok egészséges levegőben fogyaszthatják el majd a különböző tejtermékeket, süteményeket, tejből készült turmixitalokat.” A felejthetetlen vendéglő történetét régi fotókkal ebben az összeállításunkban elevenítettük fel.
A Nagyállomás tejivója. Fotó: Fp / Bauer Sándor, 1974
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Erre a célra a Debrecenről 6 kilométerre lévő helyet választották ki, ahová eredetileg egy 4 hektáros és egy 5 hektáros tavat terveztek. Végül egy 17 és egyhektáros tó megépítése mellett döntöttek.
A tó első hídja. Forrás: Erdőspusztai THP
A Vekeri-tó kialakítása fél évig tartott. A vízutánpótlást a Kati-éren keresztül oldották meg, s ezért a vízgyűjtő hálózatát bővíteni kellett: vízelvezető árkokat kötöttek bele, és duzzasztóművet is építettek.
A csónakház és a büfé a Napló 1976. V. 1-i cikkében
A mederből kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet képezték belőle.
A Kati kishajó. Forrás: Erdőspusztai THP
Mindezek mellett többek között csónakház, parkoló, kút, kemping, szánkódomb és kilátó is készült. Kialakították a szintén nagyon kedvelt úttörőtábort, és megérkezett a Kati nevű sétahajó is. A Vekeri-tó megannyi fantasztikus programnak adott otthont, köztük a kemping-világtalálkozónak és a Vekeri Fesztiváloknak is. Csobaji Előd 1989-es montázs-képeslapján a kemping és a sétahajóhoz igazított híd is látható, valamint középen egy kakukktojás: a Nagytemplom.
A majálisház. Forrás: Erdőspusztai THP
A Vekeri történetéről, a korabeli fejlesztésekről és tájról további adatok a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Fefag, Attila tér 3. szám) négynyelvű leporellójából is megtudhatók.
A Napló 76. V. 1-i cikke
Eszerint az erdőkkel, legelőkkel és szántóföldekkel tarkított táj évszázadokkal ezelőtt alakult ki a cívisváros keleti, délkeleti részén. Egykor aprófalvak húzódtak meg itt, de a tatárjárás és a törökdúlás elpusztította azokat.
E településeknek a neveit ma határrészek jelölik: Bánk, Gúth,Fancsika, Haláp, Nagycsere és Pac.
Egykori belépőjegy, Barbócz Erzsébettől. Köszönjük!
A XIX. század közepéig ezen a mintegy 20 ezer hektáros területen még a kocsányos tölgy volt az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű, vizes részeken nyíresek, füzesek, éger, nyár és kőrisek álltak. Az arculathoz ma már hozzátartozik a nemes nyár, az erdei és a fekete fenyő is.
A romantika otthona. Fotó: Fefag / Pataky Károly
Rajtuk kívül az akác és a megannyi gomba is jellemző. Ez és a Nagyerdő térbeli visszaszorulása és leterheltsége késztette a szakembereket arra, hogy a gyorsan fejlődő Debrecennek ezen a részén alakítsanak ki egy nagy kiterjedésű, új szabadidőközpontot.
Egy évtized alatt a belvizek összegyűjtésével, rendszerezésével több mint 300 hektár tófelületet hoztak létre. Ezek mentén épült meg a városból kivezető utakat észak–déli irányban összekötő Panoráma út, ami megkönnyíti a pihenőterületek megközelítését.
A Vekeri-tavi Camping (1986). Fotó: Csobaji Előd
Ezek a helyek a következők (voltak): Bánk, Fancsika, a Vekeri-tó vidéke és Hármashegy, ahol a Zsuzsi vonat (akkoriban éppen mint úttörővasút), játszóterek, tűzrakóhelyek, éttermek, kilátók, szánkózódomb és lovaspálya is szolgálta a kirándulókat.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
