 |
| Egyetemi templom, 2026. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
 |
| Zászlófelvonás, 2026. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
 |
| Katonazenészek, 2026. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
 |
| Varga István és a Dózsa. Fotók: Kapitány István |
Varga István a szülővárosában, Abonyban kezdett kézilabdázni, majd a katonai szolgálata teljesítése után, 1965-ben a Budapesti Honvéd játékosa lett. Négyszer nyert bajnoki címet a csapattal, amellyel a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőbe is bejutottak az 1965–1966-os kiírásban. Pályafutásának legsikeresebb éveit a Debreceni Dózsában töltötte. 1972 és 1979 között hatszor lett a magyar bajnokság gólkirálya, 1975-ben az év férfi kézilabdázójának választották. 1982-ben külföldre szerződött, s végül 1988-ban fejezte be az aktív pályafutását. Dolgozott kisebb német csapatok mellett, 1992-ben pedig hazatért Debrecenbe, de később edzősködött Kiskőrösön is. A magyar válogatottban 126-szor lépett pályára, és sok világversenyen mutathatta meg a képességeit. 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián nyolcadik helyezést elért csapatnak, amelyben hat mérkőzésen 32 alkalommal volt eredményes. Négy évvel később, a montreali olimpián a magyarok a hatodik helyen zártak, Varga öt mérkőzésen huszonegy alkalommal volt eredményes. A pályafutása alatt két világbajnokságon vett részt, 1967-ben és 1970-ben is a 8. helyen végzett a magyar csapattal. Korosztályának nemzetközi szinten is az egyik legkiemelkedőbb játékosaként Európa-válogatott és világválogatott is volt. A magyar nemzeti csapatban 882 gólt jegyzett, s a hazai bajnokságban olyan rekordot ért el, melyet talán soha nem tudnak megdönteni: az idény 26 meccsén 294 gólt szerzett. Karrierje végén, légiósként elkápráztatta még a német publikumot is, és dolgozott a Nemzetközi Kézilabda Szövetség ellenőreként is. Itthon Göncz Árpád államelnöktől átvehette a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést, Debrecen városa pedig Hajós Alfréd-díjjal értékelte a csodálatos pályafutását. Olyan nagyszerű játékos volt, aki példaként szolgálhat nemcsak a mai és a jövő generáció kézilabdázói előtt, hanem minden sportembernek.
 |
| A bajnokcsapat. Repró: © Debreceni Képeslapok |
 |
| A főtér 2001 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
 |
| A még kopár sétálóövezet. Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath, 2011 |
 |
| A főtér 2023 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
 |
| A Sellő a szökőkút külső medencéjében. Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath |
 |
| A Gara Cukrászda egy városcímerrel díszített, ezerszeletes tortával kedveskedett az ünneplőknek |
 |
| A fenti kép teljes méretben. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
 |
| Az iskola épülete. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
 |
| Varga István. Fotó: © Kapitány Ferenc |
Varga István a szülővárosában, Abonyban kezdett kézilabdázni, majd miután a katonai szolgálatát teljesítette, 1965-ben a Budapesti Honvéd játékosa lett. Négyszer nyert bajnoki címet a csapattal, amellyel a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőbe is bejutottak az 1965–1966-os kiírásban. Pályafutásának legsikeresebb éveit a Debreceni Dózsában töltötte. 1972 és 1979 között hat alkalommal lett a magyar bajnokság gólkirálya, 1975-ben az év férfi kézilabdázójának választották. 1982-ben külföldre szerződött, s végül 1988-ban fejezte be az aktív pályafutását. Dolgozott kisebb német csapatok mellett, 1992-ben pedig hazatért Debrecenbe, de később edzősködött Kiskőrösön is. A magyar válogatottban 126-szor lépett pályára, és sok világversenyen mutathatta meg a képességeit. 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián nyolcadik helyezést elért csapatnak, amelyben hat mérkőzésen 32 alkalommal volt eredményes. Négy évvel később, a montreali olimpián a magyarok a hatodik helyen zártak, Varga István öt mérkőzésen 21 alkalommal volt eredményes. A pályafutása alatt két világbajnokságon vett részt, 1967-ben és 1970-ben is a 8. helyen végzett a magyar csapattal.
Korosztályának nemzetközi szinten is az egyik legkiemelkedőbb játékosaként Európa-válogatott és világválogatott is volt. A magyar nemzeti csapatban 882 gólt jegyzett, s a hazai bajnokságban olyan rekordot ért el, melyet talán soha nem tudnak megdönteni: az idény 26 meccsén 294 gólt szerzett. Karrierje végén, légiósként elkápráztatta még a német publikumot is, és dolgozott a Nemzetközi Kézilabda Szövetség ellenőreként is. Itthon Göncz Árpád államelnöktől átvehette a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést, Debrecen városa pedig Hajós Alfréd-díjjal értékelte a csodálatos pályafutását. Olyan nagyszerű játékos volt, aki példaként szolgálhat nemcsak a mai és a jövő generáció kézilabdázói előtt, hanem minden sportembernek.
 |
| 2025. szeptember 30-án emlékkiállítás nyílik a Dózsa tiszteletére |
|
| A főtér 2001 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
|
| A főtér 2023 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
|
| A fenti kép teljes méretben. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
|
| Az iskola épülete. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Debrecen Város Díszpolgára, Görömbei András (1945–2013) Kossuth-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, idén lenne 80 éves. A debreceni Kölcsey Központban 2021-ben tiszteletére avatott emléktáblán az a Szent Márton püspöknek tulajdonított idézet olvasható („Non recuso laborem” – Nem vonakodom a munkától), amely a professzor munkásságának és éthoszának jelmondata is volt.
 |
| Görömbei András (1945–2013). Fotó: Wikipédia |
Hiszen Görömbei András egész életében tanárként, kutatóként, a határon túli magyarság szószólójaként, debreceni lokálpatriótaként egyaránt magas színvonalon és fáradhatatlanul dolgozott. „Minden igaz írás cselekvés és ítélet” – fogalmazott saját értelmezői pozícióját illetően is Sütő András, Nagy László, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor monográfusa. „Példaember” volt Görömbei András, ahogyan pályatársa, Imre László irodalomtörténész nevezte.
 |
| Csoóri Sándorral 1988-ban. (Helytörténeti Fotótár) |
2025. február 5-én, szerdán, születésének napján 16 órakor koszorúzással emlékeznek tisztelői a kiváló irodalomtörténészre a Kölcsey Központ első emeletén elhelyezett emléktáblánál. Görömbei András munkásságát Baranyai Norbert, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének adjunktusa méltatja. A közös főhajtásra a szervezők minden érdeklődőt, tanítványt, kollégát, olvasót szeretettel várnak.
 |
| Kiss Tamással 1986-ban. (Helytörténeti Fotótár) |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Varga István a szülővárosában, Abonyban kezdett kézilabdázni, majd miután a katonai szolgálatát teljesítette, 1965-ben a Budapesti Honvéd játékosa lett. Négyszer nyert bajnoki címet a csapattal, amellyel a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőbe is bejutottak az 1965–1966-os kiírásban. Pályafutásának legsikeresebb éveit a Debreceni Dózsában töltötte. 1972 és 1979 között hat alkalommal lett a magyar bajnokság gólkirálya, 1975-ben az év férfi kézilabdázójának választották. 1982-ben külföldre szerződött, s végül 1988-ban fejezte be az aktív pályafutását. Dolgozott kisebb német csapatok mellett, 1992-ben pedig hazatért Debrecenbe, de később edzősködött Kiskőrösön is. A magyar válogatottban 126-szor lépett pályára, és sok világversenyen mutathatta meg a képességeit. 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián nyolcadik helyezést elért csapatnak, amelyben hat mérkőzésen 32 alkalommal volt eredményes. Négy évvel később, a montréali olimpián a magyarok a hatodik helyen zártak, Varga öt mérkőzésen huszonegy alkalommal volt eredményes. A pályafutása alatt két világbajnokságon vett részt, 1967-ben és 1970-ben is a 8. helyen végzett a magyar csapattal.
Korosztályának nemzetközi szinten is az egyik legkiemelkedőbb játékosaként Európa-válogatott és világválogatott is volt. A magyar nemzeti csapatban 882 gólt jegyzett, s a hazai bajnokságban olyan rekordot ért el, melyet talán soha nem tudnak megdönteni: az idény 26 meccsén 294 gólt szerzett. Karrierje végén, légiósként elkápráztatta még a német publikumot is, és dolgozott a Nemzetközi Kézilabda Szövetség ellenőreként is. Itthon Göncz Árpád államelnöktől átvehette a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést, Debrecen városa pedig Hajós Alfréd-díjjal értékelte a csodálatos pályafutását. Olyan nagyszerű játékos volt, aki példaként szolgálhat nemcsak a mai és a jövő generáció kézilabdázói előtt, hanem minden sportembernek.
|
| A bajnokcsapat. Repró: © Debreceni Képeslapok |
