Debrecenben a hajdani Kálvin téri gyalogos-aluljárót 1979. január 5-én adták át a halálkanyarnál. A megnyitásról szóló Napló-tudósításban Kovács István, a Debrecen Megyei Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának csoportvezetője az alábbiakat mondta el:
 |
| Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege |
Az aluljáró építése 1977 közepén kezdődött, s a munkálatok közben sokan feltették a kérdést, hogy miért éppen ide terveztek gyalogos-aluljárót elsőként Debrecenben, amikor a városközpontban a Kálvin térinél nagyobb gyalogos- és járműforgalmú csomópont is található. A Kálvin téri aluljáró előretekintő beruházásnak számít, ugyanis az igazi rendeltetésének csak akkor felel meg, ha végérvényesen átrendezik a Kálvin teret. Mai fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok
 |
| Az aluljáró maradéka (24.11.07.) Fotó: © Debreceni Képeslapok |
A cikk kifejtette továbbá, hogy az aluljáró a rendezési tervnek megfelelően a jövőben a nagyszámú gyalogosforgalom számára zavartalan közlekedési lehetőséget biztosít. Természetesen baleset-biztonsági okok is közrejátszottak abban, hogy végül is ide került Debrecen első aluljárója. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat generál kivitelezésében elkészült aluljáró (ami mintegy 5 és félmillió forintba került) teljes hossza 44 méter, szélessége 5 méter, 25 lépcső vezet le az aluljáróba, melynek padozata csúszásmentes gumiból készült. Óránként egyszerre 8 ezren közlekedhetnek az új létesítményben — ismertette az 1979. január 10-i beszámoló. A helyet azonban sajnos alig használták az emberek, sokan ugyanis ebbe az aluljáróba is lusták voltak lemenni, majd ismét lépcsőzni. Közben az is szárnyra kapott, hogy az aluljáró miatt megrepedtek a Nagytemplom falai.
 |
| A Nagytemplom előtti lépcső. Fotó: HBN |
Aztán 1986. július 14-én a következő sajtóhír jelent meg: Ma építési munkálatok kezdődnek Debrecenben, a Nagytemplom körül: lebontják az aluljáró korlátait, majd lefedik az aluljárót. Mint dr. Debreczeni Ferenc, a Debrecen Megyei Városi Tanács elnökhelyettese elmondotta, a tanács és a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetői megkülönböztetett felelősséget éreznek a Nagytemplom sorsáért, hiszen az építészeti remekmű nemcsak egyházi kegyhely, hanem a magyar történelem egyik legimpozánsabb emlékhelye is. Ettől a gondolattól vezérelve 1986. január 30-án megállapodás született, figyelembe véve a sokoldalú szakértői véleményeket, hogy a Nagytemplom körül kiépített romkertben öt méter hosszú szakaszon az alapot ellennyomással látják el. Bár jelenleg a templom állapota nem ítélhető szilárdsági, stabilitási szempontból veszélyesnek, a fenti intézkedés mégis szükséges, hogy lehetősége se merüljön fel a templom állékonysága csökkenésének. Ez azt jelenti, hogy a Református Kollégium felé eső oldalon a kőtárat betemetik, mert az hosszabb távon esetleg veszélyeztetné a templom állagát, stabilitását. Az egyház kegyeleti okokra hivatkozva kérte az aluljáró megszüntetését. A kérésnek a városi tanács helyt ad, így az aluljárót lezárják, a korlátokat lebontják, vasbeton panellel befedik és aszfaltozzák. Megállapodás született abban is, hogy a Romkertet a podeszttel összekötő rézsű letaposott részén a tanács lépcsőt építtet.
 |
Az új aluljáró belseje. Fotó: HBN
|
A cikk hangsúlyozza: a Romkert továbbra is megmarad. A városi tanács feladatának érzi, hogy megkülönböztetett figyelemmel gondoskodjék a Nagytemplom és környéke, a Romkert és az Emlékkert rendjéről, tisztaságáról. A munkálatok legkésőbb augusztus 25-ig befejeződnek. A városi tanács meg van győződve arról, hogy a templom sorsa minden debreceni lakó, hívő és nem hívő számára egyaránt fontos, és reméli, hogy ezzel a megoldással, amely a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetőségével a legteljesebb egyetértésben született, a templom biztonsága miatt egyetért.
U. i.: Radnai Pál városi főépítész a Napló 1990. március 5-i cikkében az aluljáróval kapcsolatban leszögezte: a templom nem az aluljáró miatt repedt meg. Az jól van ott, ahol van. Most ugyan le van zárva, de ha szükség lesz rá, újra meg lehet nyitni. Az aluljárót azóta sem nyitották meg, csak az üzletház felőli lépcsője használható Pázmándi Antal kerámiafalánál, ahol pinceüzletek működnek. A végső megoldást a belvárosi sétálóövezet kialakítása jelentette.
 |
A Petőfi téri aluljárót '84.X. 24-én adták át
|
Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
