Debreceni Képeslapok: január 2026

2026. január 31., szombat

A volt Bányai Júlia Általános Iskola

Debrecen egyik régi oktatási intézményének Kossuth utcai mai főépülete 1965. január 31-én nyílt meg. A Burgundia városrészben található létesítményt már a görögkatolikus egyház működteti, és a Szent Efrém nevet viseli. Az azonban változatlan, hogy az iskolának ma is világhírűek a kórusai.

Az új névvel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új létesítmény az avatásáról szóló sajtóbeszámoló szerint 6 millió forintba került, és 10 tantermet alakítottak ki benne. Mint olvasható a lentebb közzétett tudósításban, készültek külön a fiúknak és a lányoknak is korszerűen felszerelt műhelyek, összesen pedig 670 tanuló kezdhette, illetve folytathatta itt a tanulmányait 1965. február 1-jén.

Csapatzászló-avatás, 1971. (Helytörténeti Fotótár)

A többi érdekesség az alábbi cikkmásolatban és az utána megosztott archív fotón látható-olvasható. Kellemes múltidézést Mindenkinek!

Kapcsolódó összeállításaink:

1975-ös látkép. (Helytörténeti Fotótár)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A lovas kocsik utolsó útja a belvárosban

Debrecenben 1961. január 31-én közlekedhettek utoljára lovas kocsik a belvárosban. Mostani cikkünkben az azt megelőző időszakot elevenítjük fel a Fortepan archív képei segítségével.

A tiltás oka ezeknek a járműveknek a lassúságában keresendő, valamint a pacik által okozott közterület-szennyezésben. A fenti fotó egy Kossuth téri igazoltatást örökített meg 1951-ben. A következő felvétel 1934-ben készült az Aranybika előtt.

Hajdanán a Kossuth utcán is közlekedtek lovas szekerek, akárcsak pl. 4-es villamos. A háttérben látható épület a pénzügyi palota.

Ugorjunk az időben, a Csapó utca arca ilyen volt 1954-ben a mai Dollárháznál:

Ugyanabban az évben a Vörös Hadsereg útján még ilyen fasorok között haladtak a lovas kocsik és a buszok, tuják. Az árkádos épület a mai Régi Városháza (akkor tanácsháza).

Egy csodálatos 120 éves fotográfia is mindenképpen idekívánkozik: a békebeli Piac utcán megannyi lovas szekér poroszkál. Akkor már nem mellékesen gőzvonatok is közlekedtek.

És végül egy érdekes fotó. A belvárosban pózoló férfiú mellett ugyanis pont olyasmi sorakozik az úttesten, ami nyomatékkal esett latba a lovas kocsikat kitiltó rendelet meghozatalában... Mögötte a püspöki palota látható, balról pedig az 1973 tavaszán lerobbantott épületsor.

Az alábbi bónuszkép már nem belvárosi, hanem a mai Segner téren készült. Erre a területre tehát nem vonatkozott az 1961. február 1-től érvényes rendelet.

DBKL

2. bónuszkép: 1964-ben a Kondorosi Csárda

2026. január 30., péntek

Mikor óratorony fénylett az újkerti piac és Lublin fölött

Debrecenben az Újkerti lakótelep egyik praktikus és jellegzetes dísze volt a hajdani Lublin Étterem és kispiac közötti óratorony, amit Váró Márton készített, és 1981. április 27-én helyezték üzembe. A 16 méter magas, messziről is látható kompozíciót 2005. augusztus 15-én bontották el, miután már évek óta nem működött. A fenti kép forrása a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege, és az átadás évében született. Íme, még egy klassz színes retro kép is a műalkotásról:

1981–2005. Fotó: Nemzeti Művelődési Intézet

A kompozíció eltávolításakor, 2005 augusztusában az alábbiak szerint nyilatkozott érdeklődésemre (akkor még a Debrecen Hetilap színeiben kérdezve) a városháza illetékese.

Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:

Nyitóképünk teljes méretben. Képforrás: Méliusz-könyvtár

DBKL

2026. január 29., csütörtök

Stadionunk története 1934-től

Debrecen mai futballarénája helyén egy igazi sportlétesítmény állt, amit az 1934. június 2. és 10. közötti országos verseny részeként avattak föl.

A régi főhomlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez volt hazánk első földsánc-stadionja, az építésében pedig jelentős számú „ínségmunkaerő” vett részt. A lebontása 2013. január 29-én kezdődött. Az alábbi képen a Dienes-szakközépiskola kocsija és csoportja szerepel az 1970-es virágkarneválon, a Nagyerdei Stadionban. F. k.: Király Julianna

Abban a stadionban a DVSC focimeccsein kívül atlétikai és motorversenyeket, meg persze virágkarneválokat, úttörőavatásokat és Campus Fesztiválokat is lehetett tartani. Sőt, az 1950-es, 60-as években kertmozi is működött a tribünnél.

A stadion bontása akkor fejeződött be, amikor éppen betölthette volna a nyolcvanadik évét. Következzenek az újonnan elkészült sportkomplexum látképei. A létesítmény mindvégig szervesen beleilleszkedett a Nagyerdőbe, pedig 20 ezer férőhelyes volt. A képeslapmásolatot Vekerdi Károly osztotta meg az olvasóinkkal:

Ebben az összeállításban nemcsak a régi stadionról mutatunk be néhány fotót, hanem mellettük természetesen az új aréna építéséről és kész látványáról is található itt pár felvétel.

A régi tribün ülőhelyei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Nagyerdőben kialakított, ovális alakú telepet 1934-ben nyitották meg, többnapos ünnepségekkel.

Tabló: Helytörténeti Fotótár

A beruházás annak a nagyszabású fejlesztéssorozatnak a része, amelynek eredményeként megvalósult az egyetem, valamint a klinika, a Köztemető, a parkerdő, a csónakázó és a fedett uszoda is. Az átadási ünnepségsorozat művészi emlékplakettjeinek képeit V. Pákozdi Károly Zoltán töltötte fel a Facebook-oldalunkra:

A cívisváros akkor korszerűnek számított stadionjának fő tervezője Sajó István és Borsos József volt. Munkájuk jellegzetessége a két maratoni kapu is, amiket – szintén egyedi módon – debreceni klinkertégla burkolt.

Az állatkert felőli kapu. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A létesítményt Tóth Lajos és fiai építészmérnökök építették, és a vasbeton elemeket is ők tervezték. Íme a lebontott stadion falain elhelyezett tervezői táblák egyike. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1980–90-es évektől egyre kevesebbet költöttek a komplexum állagmegóvására és felújítására (miként például a csónakázóra és a strandra is), és emiatt fokozatosan lepusztult ez a hajdani, szép sportfellegvár.

A lazítómedence. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Pénztár a víztoronynál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tribünbontás, 2013 január. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lerombolt lelátó- és öltözőépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hosszas agónia után, 2013. január 29-én kezdődött meg a régi stadion bontása, míg a Bordás Péter által tervezett, új futballstadiont 2014. május 1-jén adták át. Az építkezést hivatalosan rekonstrukciónak nevezik, mivel nem rombolták le teljesen („csak” kb. 99 százalékban) a régi helyet. Ilyen volt a „rekonstrukciós” tábla felállítása 2013 januárjában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megérkezett a bontó-építő brigád mobil irodája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nézzük tovább az építkezés folyamatát!

Állatkert felőli lábazatok

Már piroslik a téglafalazat a Diszkoszvető mögött

A külső ponyva felhúzása. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Ez már 2014, de fűre lépni még szigorúan tilos:

. Alakul a gyep is. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Itt pedig már a lelátó is elkészült

A legutolsó művelet a 2014. május elsejei megnyitó előtt:

Jön az s betű. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Esti pompában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A régi stadion tervezője, Sajó István 65 éves korában, 1961. március 11-én hunyt el. Éppen az általa tervezett Nagyerdei Stadionban nézett futballmeccset, amikor sajnos infarktust kapott... Az új létesítmény 2014. május 10-i avatásán az Újpestet fogadta a DVSC, és 3–1-re nyert.

2014. május 10. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az 1967-es virágkarnevál. F. k.: Berczi Ferencné

2026. január 28., szerda

A Kossuth utcai tejivó 40 évvel ezelőtti fénykora

Debrecenben egykoron több helyen is működött tejivó vagy más néven tejbár: a mai Régi Városháza földszintje és a Dollárházban található turmixbár mellett a Nagyerdei Strandon, valamint a Nagyállomáson és a belvárosi Kossuth utcán is. Ez utóbbi hajdani talponálló vendéglátóhelyről a Napló 1985 január 28-án közölt színes riportot, amelyből megtudható, hogy többféle ízesítésű tejberizset, csuszát, palacsintát és tojásrántottát is ehettek-ihattak a vendégei, sőt szeszes italok is kaphatók voltak.

A Nagyállomáson. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Felejthetetlen élmény az is, hogy a helyben fogyasztóknak két méretben állt rendelkezésükre füles műanyag bögre. Ezeket a csempézett falon lévő csapokhoz kellett odatartani, s azokból engedhettek maguknak tejet, kakaót, tejeskávét. A teát, emlékeim szerint, külön kellett kérni, ugyanakkor mustáros főtt virsli is szerepelt az illatozó kínálatban. A tanulságos cikk itt olvasható a Gambrinus átjáró melletti vendéglátóhely forgalmáról és kínálatáról:

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A nagyerdei új termálfürdő (1984)

Debrecenben a Nagyerdei Gyógyfürdőben 1984. január 28-án nyílt meg az új gyógytermálfürdő, mivel az addigi kapacitások már sem férőhelyben, sem színvonalban nem elégítették ki az igényeket. A HÁÉV által megvalósított létesítmény szolgáltatásait akkortól kombinált kádkezelések, víz alatti torna, ellenáramú úszómedence, inhalatórium, fogínyzuhany, száraz, nedves hőlégkamrák, szolárium, gerincvibrátor, új, nagyfrekvenciás kezelési eljárások, gyógyteázó is gazdagították. A nyitással együtt a régi termálfürdő és a szabadtéri meleg vizes medence üzemeltetését megszüntették. A Napló cikkei arra is kitérnek, hogy az új létesítmény saját beruházásban épült, s több mint 186 millió forintba került.

A lóhere alakú medence. Fotó: HÁÉV-archívum

A csaknem minden igényt kielégítő, háromszintes fürdőépületet két épülettömb alkotja. Az alagsorban helyezték el a technológiai és kiszolgáló helyiséget (mosoda, raktár stb.), s a medencecsarnokban öt különböző hőmérsékletű medencét, míg kívül kétmedencés váltófürdőt, valamint száraz és nedves gőzkamrát alakítottak ki. A külső részen lóhere alakú, kiúszó folyosós medencét építettek. A kivitelezés egyik fő követelménye volt a védettséget élvező műemlék jellegű Régi Vigadó épület megtartása is. A környezet szebbé tételét szolgálta (a cikk szerint), hogy a fejlesztés révén megszűnt a fürdő területére eső, elmocsarasodott, bűzös tó, a kis Békás-tó. Ezen túlmenően még igénybe kellett venni mintegy 1500 négyszögöl területet a Régi Vigadó nyugati oldalán is, és „elkerülhetetlen volt a közvetlen fejlesztés területére eső fák kivágása”. A gyógyfürdő egyik útvonalára került a fizikoterápiai és a kádfürdős részleg. A fürdő vizes terápiás részét a látogatók egy másik útvonalon közelíthették meg. Ez az előtér az ivócsarnokkal végződött, ivókúttal és pihenőkkel ellátva. A földszinti belső udvart – ami elsősorban pihenő és napozó célokat szolgál –, az előcsarnokból és a tornateremből is meg lehetett közelíteni és tornaudvar céljaira felhasználni.

A fürdő büféje. Fotó: HÁÉV-archívum

Az első emeletre kerültek az öltözők, valamint az inhalatórium is. Helyet kapott 400 férfi és ugyanennyi női váltókabinos öltöző, külön kád-, iszap- és súlyfürdőrészlegek. Tizennégy kezelőegységes fizikoterápia, szolárium, inhalatórium, ivócsarnok ivókúttal, gyógytornaterem tornaszobákkal, pihenő és masszázs, különféle kiszolgáló helyiségek (ruhatár, büfé, közlekedők) is szolgálták a színvonalas ellátást. A számítások szerint naponta mintegy 3000–3500 ember fürödhetett és gyógykezeltethette magát az új termálfürdőben. A medencecsarnokban már akkor is öt különböző hőfokú medence, valamint száraz nedves gőz is kényeztette a látogatókat. A beruházás kapcsán a lap beszámolóiból az is megtudható, hogy a fürdő fejlesztési iránya a gyógyászat lett. „Nagy szükség is volt erre, hiszen orvosi vélemények támasztják alá, hogy lakosságunk igen magas, mintegy 15–20 százaléka különböző reumatikus megbetegedésekben szenvedett. Ez pedig szinte kényszerítő szükségességét jelentette a hévíz gyógyászati célokra való felhasználásának.” Az azóta eltelt években korszerűsítették a létesítményt, és egy új szállodát is kapcsoltak hozzá.

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

DBKL

A „víg poéta”, Csokonai Vitéz Mihály

Debrecen híres nagy költője, Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én látta meg a napvilágot, és sajnos igen fiatalon, 1805. január 28-án hunyt el.

Jankó János: Csokonai a lakodalomban (1869)

Összeállításunkban elsősorban a debreceni emlékhelyeit gyűjtöttük csokorba. Az alábbi képen a Kálvin téri Csokonai-szobor makettje látható a Református Kollégium emlékszobájában.

A Hatvan utca 23. szám alatti szülői háza megsemmisült az 1802-es tűzvészben, ám a kötődésére emléktábla figyelmezteti az utókort a helyére épített házon. A következő képpáron a Csokonai megsemmisült szülői háza helyén álló zöld épület szerepel (Hatvan utca), valamint az alsó képen a Darabos utcai „lak- és halálozási helye”.

Csokonai Vitéz Mihály a Református Kollégiumban tanult és tanított, ahonnan a konfliktusai miatt 1795 nyarán végül bizonyítvány nélkül elbocsátották. Ezt követően éveken át Magyarország különféle területein vándorolt, s e közben dolgozott és alkotott.

Lilla, Wilhelm Egger festményén

Ki volt Lilla, Csokonai nagy szerelme? A komáromi Vajda Juliannát poétánk 1797-ben ismerte meg. De mert nem talált állást, a lány egy év múlva máshoz ment férjhez. 1855. február 15-én halt meg, 79 évesen. Festmény: Wilhelm Egger. Forrás: Déri Múzeum

Csokonai már Debrecenben élt, amikor 1804 tavaszán súlyos tüdőgyulladása lett. E betegsége következtében 1805. január 28-án elhunyt. A síremlékét 1836-ban állították fel a mai Dorottya utcai temetőben.

Az alábbi kiadványt a Református Kollégium Csokonai-emlékszobájának kiállításán fotóztuk.

A temető 1929-es felszámolásakor el akarták vinni, de a tiltakozás miatt végül maradhatott. A jellegzetes fémgúlát 1836 nyarán emelték a sírja fölé.

A városi színház 1915 óta viseli a Csokonai nevet. A Református Kollégiumban emlékszoba tiszteleg előtte, ugyanakkor Debrecenben gimnázium, utca, valamint szobor is őrzi a nevét.

A Kálvin téri monumentális szobrát Izsó Miklós készítette, és 1871 őszén állították fel.

Az újkerti Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban díszablakok is ábrázolják a poéta életét.

A lebontott Kölcsey-művközpontban Berki Viola hatalmas díszmozaikja is megörökítette az életét. A gyönyörű alkotás történetét ebben az összeállításunkban mutattuk be.

Utolsó fotónkon Burai István Csokonai-díszüvege látható a Református Kollégiumban.

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. január 31., szombat

2026. január 30., péntek

2026. január 29., csütörtök

2026. január 28., szerda